Ülő, vagy mozgásban végzett meditációt válasszak?

 A mai világ túlságosan felgyorsult. A mindennapi stresszben élő és annak következményeképp megbetegedő emberek előbb-utóbb megpróbálnak lassítani. Keresnek valamiféle stresszoldó relaxációt, meditációt, vagy mozgást, amitől azt remélik, gyorsan le tudják vinni a stressz okozta feszültséget, mint valami lázat a lázcsillapító, majd másnap reggel folytatódhatnak a stresszel teli hétköznapok tovább. 

Mindehhez társul, hogy vannak olyan emberek, akiknek eleve tüzes a temperamentuma, stressz nélkül is. Úgy érzik jól magukat, ha folyon pörögnek, szabadidejükben is sportolnak, futnak, táncolnak, és egy darabig fel sem tűnik, hogy lassítani kéne. Aztán többnyire az élet egyszercsak nyugalmat rendel el, sajnos van, hogy betegség formájában. 

Mikor kiderül, hogy muszáj lassítani, mert a biológiánk nem erre a tempóra teremtetett, ki kell próbálni a meditációt. Sokan mesélik, hogy az jó ilyesmire (is). És akkor az történik, hogy az ember megáll. Pontosabban leül, egy eleinte nem túl kényelmes meditációs ülésbe, igyekszik mozdulatlan maradni, és olyan erősen próbál koncentrálni rá, hogy ne gondoljon semmire, hogy attól a feje is megfájdul.  Mégsem tudja a benne pörgő gondolatokat onnan eltüntetni. Nem is lehet. Legalábbis nem azonnal és nem így. 

Nagyjából akkora a kontraszt a reggeltól estig tartó rohanás, több felé figyelés, mindenkinek próbáló feszült megfelelés, egy szóval az egész napi stressz és az ülésben való csend közt, mint mikor egy autóval 120 km/óráról akarunk egy mp alatt megállni. 

A tai chi mozgásban végzett meditációjában az a különleges, hogy nem állít meg. Csak lelassít. Lelassít, miközben egyfolytában mozgat.  A folyamatos, egyenletes harmonikus hullámzás közben jut az ember a meditatív állapotba, ahol szintén nem azzal foglalkozik, hogyan érje el, hogy ne pörögjenek a gondolatai, és hogyan állítsa be a belső csendet. Ez szinte mellékhatásként történik meg, miközben élvezi a folyamatot, és meditál. 

30 év tai chi és chi kung

Éppen 30 évvel ezelőtt kezdtem el tai chit és chi kungot tanulni. Minden évben újat és mélyebbet adott.

Eleinte nagyon izgalmas volt, hogy mennyire más a mozdulatvilága, mint a nálunk megszokott mozgásformáknak. Sok-sok AHA élményen keresztül vitt az út, mialatt megtanultam érezni az energiákat, és összehangolni vele a testem mozdulatait.

Lassan kiderült, hogy ez nemcsak mozgás, hanem szellemi út is. Néhány év elteltével már nem az edzés végéig tartott, hanem velem jött haza az edzőteremből minden hatása. Nem kellett ahhoz otthon minden nap eljárni a formagyakorlatot, hogy az élet olyan perceit is átjárja a szellemisége, amikor bármi mást csináltam.

Megtanultam rugalmasabb lenni, nyugodtabb, türelmesebb és nyitottabb. Kíváncsian fogadni az életembe érkező embereket és történéseket. Megtanultam élvezni a folyamatot, ami visz egy cél felé, ami azért fontos, mert a cél akár útközben meg is változhatott. Kiderült, hogy nem a cél elérése a legörömtelibb pillanat, hanem a tapasztalatok közbeni felismerések, és rácsodálkozások arra, ahogyan összefügg a testgyakorlás és a lelki megélés mindazzal, amit a taoista bölcsek több, mint kétezer évvel ezelőtt már megfigyeltek és leírtak!

Idővel megtanultam alkalmazni, használni a tudást önmagam, a világ és a benne élők megismerésére, és segítésére. Pár év múlva a forma végzése közben a meditáció mindig hosszabbra és mélyebbre sikerült, mint ülésben, mert nem zsibbadt el és nem fájdult meg semmi. Mert a mozgás finom, folytonos, lágy és áramló, mely meditációba visz, és ott is tart minden erőfeszítés nélkül.

Ahogy múlt az idő kiderült, hogy minél idősebbek vagyunk, annál inkább a tai chi a legmegfelelőbb mozgásforma, hiszen úgy mozgatja át a teljes testet, hogy kíméli az ízületeket, mozgás közben segíti a vér és az energia áramlást, a figyelem és a meditáció pedig szellemi felfrissülést ad, ráadásul mindezt egyszerre teszi.

A chi kung pedig a Hagyományos Kínai Orvoslás egyik eszköze az egészség megőrzésére, és helyreállítására. Azt is látjuk, hogy akik több, mint tíz éve gyakorlunk, minimum annyival fiatalabbnak is látszunk, és érezzük magunkat. Ha már idősebb valaki, akkor is elkezdheti a gyakorlást, ami túl azon, hogy gyógyítani fogja a testét és frissíteni fogja a szellemét, annyi új élményt és felfedezni valót hoz majd, amiért érdemes élni.

Tai chi és tai chi között óriási különbségek vannak, mert nem mindenhol foglalkoznak minden összetevőjével. Pedig az egyik legfontosabb dolog amit a tai chi adni tud, az éppen a TELJESSÉG.

Ez egy teljes rendszer, ami a gyakorlás során apránként összeáll, a kép kiteljesedik mint egy puzzle. Ehhez két dolog kell. Az egyik, hogy olyan helyen tanuljunk, ahol foglalkoznak a tai chi teljességével, a másik pedig a kitartás, mert a tai chi apránként fedi fel a titkokat, olyan ütemben, ahogy a fejlődés során megnyílunk felé. Egyetlen Mester sem tudja az első órán, sem az első hónapban megmutatni, mit fog adni a tai chi néhány, vagy sok év múlva. Azt csak akkor, ott lehet megkapni, mikor eljön az ideje.

Ebben a „nesquick” világban talán ritka, hogy nem egy néhány alkalmas, vagy néhány hónapos oktatóképzésen megtanult anyagot kapják a tanítványok. Több ezer év tudása jutott el Mestereken át személyes átadással hozzám, amiért mindannyiuknak hálás vagyok, és 30 év saját munkája és tapasztalata az, amit a tanítványaimnak átadok.

Mondják tanítani olyan, mint az aranyásó figyelme, mikor nem a homokot nézi a tenyerében, hanem az aranyat. A tanító látja a teljesen kezdő tanítványban is az aranyat, hogy mik a lehetőségei, és tudja, azt hogyan szedje ki a homokból. Ehhez személyes jelenlétre van szükség. Az online videóról nem tud kinyúlni a Mester, hogy megigazítsa a tartást, és nem tud személyes útmutatást adni a tanítvány visszajelzéseinek követésével.

Minden tanítvány más. Egyedi lélek, más korú, más múlttal, előképzettséggel érkezik, más teste van, mást bír el, mást szeret, más érdekli, más céljai vannak, más az útja, mint a többieké. Ezért tanítóként mindenkihez meg kell találnom az egyedi kulcsot, ahogy ő a legjobban képes tanulni, fejlődni. Összemérni őket nincs értelme, hiszen különböző utak különböző fázisán vannak. A tanítvány a saját útján épp ott tart ahol, nekem pedig az a dolgom, hogy mindenkit a saját útján segítsek mindig egy lépéssel tovább.

Ha szeretnéd kipróbálni, milyen elindulni ezen a csodás úton, vagy elvitt az élet, és kedvet kaptál folytatni, tedd meg, még nem késő, megtaláljuk újra a helyedet. Nagyon meghálálja a ráfordított időt, pénzt és kitartást. Ha engem választasz tanítódnak, kérlek írj egy mailt a taichi.kucko@gmail.com e-mail címre.

Ősszel induló kezdő csoportban, vagy egyéni foglalkozáson is tudunk találkozni Budapesten. Köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel, lehet köztük, akinek nagy szüksége volna a tai chi nyugalmat adó, stresszoldó és harmonizáló tudására. A személyes ajánlásod sokat jelent. Nekem, és nekik is! Remélem oly sok örömöt találtok majd benne, amennyit nekem ad már 30 éve

Gyere, gyakoroljunk együtt, szeretettel várlak!

A fotót sajnos nem emlékszem ki készítette rólam, 2001-ben, a grafika saját. Ez a kép máshol fel nem használható!

Az online mozgástanulás buktatói

                       

Nagyon szeretem a virtuális teret. A kapcsolódásnak egy olyan formáját teszi hozzá az életünkhöz, ami színesíti azt. Virtuálisan találkozhatunk olyanokkal, akiknek létezéséről tudomásunk sem volna az internet nélkül, de így beszélhetünk velük a számunkra fontos, kedves, vagy hasznos dologgal foglalkozó online csoportokban. Megnézhetjük például, mások hogyan űzik ugyanazt a művészetet, amit mi, a  világ legtávolabbi csücskén. Megmutathatjuk nekik, vagy ők beavathatnak minket abba, mit ismerünk másképp, vagy bizonyos területeken milyen újdonságok jöttek létre az adott dologban.

kép:pixabay.com

             
Vannak azonban olyan területek, amiknek nem tesz jót, ha virtuálisan kezdjük el tanulni. Nagyon sok könyv és DVD született korábban is mindenféle mozgás tanuláshoz, de most, hogy a virtuális térbe kényszerül minden mozgást tanító és mozogni vágyó, megjelentek az online órák és edzések, ahol a tanár élőben tanít, és a résztvevők chatben hozzászólhatnak, de a tanító nem látja, amit a résztvevők csinálnak.

Nem vitatom, hogy sokminden van, amit online is át lehet adni a mozgástanuláson belül. Azonban mindenki úgy gondolja, hogy az alapok, az egyszerű lépések és mozdulatok simán lenézhetők online, vagy DVD-ről, aztán majd ha tetszik, meg majd ha bonyolultabb lesz, lehet, hogy szükséges egy tanár élőben, aki személyesen megmutatja a mozdulatokat.

Valójában ennek az ellenkezője az igaz!

Az alapok a legfontosabbak. Egy ház is összedől, ha az alapokat rosszul rakják össze. Ha már áll a ház, de hibás az ablak, vagy a tető, ki lehet cserélni. Az alapot nem. 

Sokszor találkoztam olyannal, hogy mondtam egy instrukciót, hogy például álljon egyenesen a tanítvány, és ő úgy érezte egyenesen áll, holott kissé előre, vagy hátra dőlt. Vagy hogy lazítsa el a karját, és úgy érezte laza, de mikor láttam, hogy nem, és szóltam, megérezte, hogy feszíti. Van néhány sarkalatos dolog, amit a kezdőnek pontosan kell elsajátítania ahhoz, hogy ne ártson a testének egy rossz tartásban végzett gyakorlással. Ennek kontrollálására az online vagy DVD-n nézett tanár értelemszerűen nem képes.

                                              

festmény: Szabó Luca - engedélyével közzétéve

Tai chiban és a Chi kungban a légzést, és az energiaáramlást is figyelnie kell az oktatónak, kezdők esetén is. A testtartások erősen befolyásolják az energiaáramlást, vagy elakadást a testben, és az elakadásokkal végzett gyakorlás szintén ahelyett, hogy előrevinne, gondokat okozhat.

Kevesen laknak akkora lakásban, hogy a számítógép monitor mellett legyen elég hely egy Tai chi formagyakorlat elvégzéséhez online óra keretében. Egy-egy mozdulatot lehetne tanulni, ami hasznos, ha van módja a gyakorlónak amellett a teljes formagyakorlatot is elvégezni valahol, valamikor, hiszen az áramlás a Tai chinak fontos lényege. Ha a tanítvány nem kezdő, pontosítani bizonyos mozdulatokat filmről nézve hasznos lehet, de Tai chit tanulni nem online kellene elkezdeni.

A Chi kung gyakorlatok, gyakorlatsorok bizonyos része tanulható online, abból a szempontból, hogy  kevés helyet igényel, el lehet vele férni a szobában. A belső, (nei dan) légzéstechnikára épülő ülve végzett Chi kung gyakorlatok tanulása csak és kizárólag személyes átadásban működhet, mégpedig egyenként, nem csoportosan, mert a gyakorló visszajelzései alapján dönti el a Mester, hogy milyen gyakorlat lesz a következő lépés és mikor. (Másoknak lehet, hogy más a következő lépés, és hamarabb, vagy később) Ehhez a Mesternek jól kell ismernie a tanítványt, és annak épp aktuális tudását.

A mozgásos Chi kung gyakorlatsorok (wai dan) ha helyesen végzik, gyakorolhatók online vezetővel, de erre is vonatkozik, amit korábban írtam, hogy az alapok beépülése után. Az alapok beépüléséig itt is szüksége van a kezdőnek a tanító személyes kontrolljára. Nemrég olvastam egy kommentet egy online ajánlott (egyébként igen nagyszerű gyakorlatsor) alatt, ahol azt írta valaki, hogy ő nemrég kipróbálta a Chi kungot youtube-ról, és azóta fáj a válla. Ez nem attól van, hogy a Chi kung, vagy az a konkrét gyakorlatsor rossz, nem biztos, hogy a filmen helytelenül végzi, aki bemutatja, hanem attól van, hogy a tanító nem tud közbelépni, mikor a tanítvány rossz tartással  tanulja meg a mozdulatokat.

Mondok egyetlen egyszerű konkrét példát. (Ne próbáld meg leírás alapján megcsinálni, ha nem ismered!) Elterjedt gyakorlat a Kopogtatás az Élet kapuján, vagy más iskolákban Medvetánc névre hallgató gyakorlat, ahol a csípő fordítása elindít egy lendületes törzsfordulást egyik, majd másik irányba váltakozva. A törzs viszi magával a laza karokat, melyek a derékra csapódva „kopogtatnak” az ott lévő energiakapun. (Ming men - Élet kapuja pont)

Ennyi. Milyen egyszerű. Biztos? Még élőben is 10 esetből 9-szer fordul elő, hogy mivel a gyakorlat látványos része, hogy a karok lengenek körbe, a tanítvány, aki először látja, nem a csípővel  indítja a mozdulatot, hanem csak a törzse fordul. De ha túl feszes a törzs és a gerinc körüli izmok, vagy ha a karok nem lazák, nem éri el a gyakorlat a kívánt eredményt, meg is húzódhat az izom.

Legfőképpen pedig, alapállásban a térdeket behajlítjuk. Így kezdődik ez a gyakorlat is, nem véletlenül. Ha a térd nincs megfelelően behajlítva, a keresztcsont területe nem tud ellazulni a forduláshoz, az izmok húzódnak, az energia sem tud megfelelően átáramlani rajta. A térd pedig alapvetően nem gömbcsuklós, mint a csípő, ha nem tartjuk lazán a csípő és a boka nem tudja jó irányba mozdítani. 

Ha csak film van, instrukciók nélkül, szó sem esik róla, tehát a résztvevő nem tudja, hogy ennek óriási jelentősége van. Lehet, hogy észre sem veszi, hogy a bő nadrágban be van hajlítva a bemutatót tartó térde. Online órán elmondják, hogy ez az alapállás, párhuzamos lábfej, hajlított térd. Egyszer elmondják  a gyakorlás elején. Ha a tanító nem veszi észre, hogy a tanítvány a térdét nem hajlította be megfelelően, vagy észrevétlenül kinyújtotta, míg a gyakorlat többi részére figyelt, el lehet érni egy térdfájást. Hiszen ebben a gyakorlatban a fordulgatás a térdek két oldalát extrém módon húzza, ha a hajlítással nem kapott a forduláshoz elég mozgásteret. Pláne nem tesz jót a térdnek, ha ezt a gyakorlatot helytelen tartásban perceken keresztül végzik. Az oktató a youtube-on vagy az online tanfolyamon nem fog tudni korrigálni. Akkor se, ha élőben ott van, és közben olvassa a chatet. 

A tanító csak úgy tud korrigálni, ha látja, mit csinál a tanítvány.

Egy haladó Tai chi gyakorlónak, aki már az alapokat elsajátította, a helyes tartásra már nem kell figyelnie, mert az beépült, az alapelvek szerint gyakorol, és a légzés és energiaáramlás tanulásában is tart már valahol, hasznos lehet a filmről való gyakorlás. Számára egy új Tai chi formagyakorlat egy másik „koreográfia” amiben a lényeg ugyanaz, mint amit már megtanult, a stabil testi, energetikai és szellemi alapokon, amit már tud.

Tudom, hogy most ez egy kényszerhelyzet. Ha megoldható legalább annyi, hogy az online tanfolyam egy olyan platformon legyen, ahol a tanító is látja a tanítványokat, akkor úgy már jobb a helyzet. Filmről ne kezdjen el senki alapokat tanulni, mert a rosszul beépült alaptartás nemcsak egészségtelen a testnek, de később sem könnyebb kijavítani az élőben jelen lévő tanítóval, mint jól megtanulni lett volna.  

Aki kezdő, hozzáértő tanárhoz menjen, élő személyes órára! 

A kiadványok, könyvek, filmek és online órák, majd az alapok beépülése után tudnak segíteni emlékezni a tanultakra, vagy hozzátenni valamit.

Remélem, hamarosan találkozhatunk a virtuális téren kívül is.

                                                      

Belesimulva a természetbe

Az ember a természet része, de az idők során messze került tőle. Az ember mindig mindent jobban tud, pontosabban úgy véli, hogy jobban tudja, mint az erők, amelyek a bolygónk teljes élővilágát működtetik már sok ezer éve. Az ember mindig csak az aktuális érdekét nézi. A világ egy részletét látja a saját szemszögéből, az adott pillanatban. Kivágja a fát, ha termőföld kell, kiirtja a kártevőt a vetésből, és nem foglalkozik azzal, hány madárfaj nem jut így élelemhez, és sorolhatnám.

              Az ember hatalma nagyobb, mint a látószöge, amivel a világot figyeli.

        kép: pixabay.com

Az oroszlán elejt egy antilopot, azzal jóllakik ő, a párja a négy kölyök, és még néhány dögevő és keselyű, valamint a rovarok. Majd lefekszik aludni, miközben az antilopcsorda a közelben békésen legelészik. Nem öl újra, míg nincs szüksége rá. Ezzel szemben az ember többet vesz el a természettől, mint amennyire épp szüksége van, tartósítja, eladja a felesleget, az érte kapott bevétel pedig legyen minél több, ez a fontos számára.

Megbomlik a rend, ha belenyúlunk

A Földön élő összes élőlény a természeti törvények irányításával éli az életét. Az Isteni törvények finom egyensúlyt tartanak fenn az élővilágban. Ha valahol felborul az egyensúly, a természet próbál lépést tartani, és szükség esetén változások történnek. Megfigyelhető, hogy a pici halak, akik táplálékul szolgálnak a nagyobbaknak, sokkal többen  születnek adott idő alatt, mint ragadozó társaik. Ha valamilyen okból megfogyatkozik a létszám, kevesebb ragadozó születik. Észszerű rend az, amibe az ember beleszólt, és a változtatásainak következményeit ő maga sem tudja helyrehozni. Amint megpróbálja, és csak a problematikus részre figyel, az ott elindított változtatás ismét hatással lesz minden másra is, ami majd azon a területen bontja meg a harmóniát. Amit majd újra rendbe kéne hozni valahogy, és ez így folytatódik tovább.

Emlékszem néhány évtizeddel ezelőtt a szívószálat szalmaszálnak hívták, mert szalmából készült, de lecseréltük az alapanyagát. Nem oly rég volt, hogy a papírcsomagolást cseréltük le műanyagra, és szóba került, hogy szűnjön meg a papírtörlő és papír zsebkendő is, hogy védjük a fákat, az erdőket. Azzal akkor kevéssé sikerült foglalkozni, hogy a műanyag majd hová kerül, hasznosul-e újra, és ha nem, akkor hogy tűnik el a Földről. Amikor változtatunk valamin, nem vesszük figyelembe, hogy annak következményeivel mit kezdünk majd. Most

úgy tűnik, visszatérünk a papírcsomagoláshoz, bár az eltelt harminc évben nem lett több az erdő, és nem is nő meg gyorsabban, hogy a megnövekedett igényekhez alkalmazkodni tudjon, de legalább már a papír újrahasznosításában előbbre vagyunk.

Természeti népek élete kapcsán lehet arról olvasni, hogy hogyan figyeltek arra, hogy visszaadják a természetnek, amit elvettek tőle, hogy úgy hagyják maguk mögött az erdőt, vagy a földeket, ahogyan kapták. Valahogy ez a harmóniára való érzékenység elveszett, mert az ember kiszakadt a természetből, saját törvényeket alkotott magának, pedig a természeti törvények tökéletesen működtetik a világ összes lényének életét, az emberét is. Saját városokat épített, ahol már nem vette körül az élővilág, leginkább csak más emberek.

Van mód mégis visszatalálni valahogy a természetbe? Oda, ahol az ember helye eredetileg volt, hogy tevékenységünkkel segítsük a teljesség működését? Hogyan érezhetjük meg, hogy hol a helyünk a természetes áramlásban?

Személyes tapasztalatok

Amikor elkezdtem tai chival és kínai filozófiával foglalkozni, alapvető felismerés volt, hogy a régmúltban élt emberek, akik ezeket a rendszereket megalkották, megfigyelték a természet működését, az azt irányító erőket, és azoknak megfelelően alakították a saját életüket is.

Miközben tai chit gyakorlok  egy parkban, egy áramlás része vagyok, és amit ekkor érzékelni lehet, mai divatos szóval élve flow élménynek hívnak. Nagyon sokféle mozgásformát kipróbáltam, és gyakoroltam már. Más típusú testmozgások során sosem éreztem hasonlót. Amikor egy mozdulatot ismételgetek (torna típusú mozgások), a mozgás nem folyamatos, minden mozdulatnak eleje és vége van, az ismétlések pedig monotonná teszik számomra a gyakorlást. A sokféle mozdulat különféle sebességű váltakozása ( pl. táncok) nagyon élvezetes, különösen, ha többen veszünk részt benne, az energiát megosztjuk, kicseréljük, szórjuk, és kapunk másoktól, de az áramlás nem összefüggő. Az ülve, vagy egy póz kitartása közben végzett meditációban  (spirituális gyakorlatok, illetve a  jóga mozgásvilága) az energia koncentrálódik a statikusság miatt, és akkor oldódik, és mozgásba lendül újra,  amikor a mozdulat változik.

Az áramlás élményéhez a tai chi lassú, folyamatos mozgástechnikája kell, melyben a sebesség nem változik, két mozdulat között nincs megállás, és szünet. A lassú mozgás mivel nem fárasztó, nem fájdalmas, lehetővé teszi hosszú formagyakorlatok elvégzését. Eközben meditatív tudatállapotban lehet maradni, nagyon sokáig úgy, hogy a test sehol nem zsibbad el, mint ülve, nem fárad el, mint erőteljesebb mozgást végezve. Így tehát a figyelem a szellemi gyakorláson tartható, valamint annak érzékelésén, mi történik bennünk, körülöttünk, és mindez hogyan kapcsolódik egymáshoz.

A tai chi forma gyakorlása közben érzékelem, ahogy a természet részévé válok, és a természet a részemmé válik. Tudatában vagyok mindannak, ami körülöttem történik. Amikor jóval nagyobb sebességgel elszalad mellettem egy kutya, egy futó ember, vagy egy biciklis, olyan érzés, mintha egy másik dimenzióban is lennék, nem csak ott, ahol ők. A lassú mozgás és a meditatív tudatállapot lehetővé teszi, hogy egyszerre sokkal több dolog érjen el hozzám és érintsen meg. Hallom és látom a levelek táncát a fákon, szinte érzem ahogy együtt lélegeznek velem. A madárcsicsergés  is egy darabkájává válik a formagyakorlatomnak. Egy hosszabb gyakorlás során érzékelem, hogyan változik az érzet, a rezgés, az energia körülöttem, ahogyan a természet követi az idő változását. A gyakorlásom elején a Nap még fenn van az égen,  élesek a színek, magas a hőmérséklet, és ahogy telik az idő a Nap ereje csökken, tűzszínű lesz a táj, majd apránként besötétedik, csökken a meleg, csendesednek a természet hangjai. Összehangolódom a megváltozott környezettel.  A tudatosságom kitágul. Ekkor a  személyiségem helyett a lényem határtalan  részével vagyok képes látni és érzékelni. Sokkal részletesebben és átfogóbban érzékelem a világot, annak  jóval nagyobb részét, mint a hétköznapi élet során, amikor a világ egy kis részére kell fókuszálni.

Az élet többi területe is megváltozik

Idővel az élmény nem szűnik meg a gyakorlás végén, apránként átitatja a hétköznapokat is.

Néhány év tai chi gyakorlás nyomán minden tevékenység egyfajta meditáció lehet, tudatossá válunk felőle, hogy egy rendszer részeként, egy folyamat áramlásában vagyunk éppen. Nem az akarat vezet már, sokszor erőszakkal megváltoztatva a természet rendjét, vagy ellenállva neki, hiszen ez sok energiát emészt fel, és sok szenvedést okoz. Egyszerű példa, hogy ha tudjuk, merre folyik a folyó, plusz erőfeszítés nélkül, gyorsan fogunk haladni, ha felhasználjuk a segítségét. Ha a folyás irányába haladunk, és nem a sodrás ellen evezünk.

Ha ilyen egyszerűen átlátnánk az életünk  folyamatait is, legtöbbször elég volna csak elfogadni, amit a természeti törvények számunkra összerendeznek.  Ahogy a gyakorlás során ez a fajta érzékenység megnő, és a tudatosság kitágul, lehetővé válik, hogy átlássuk, hogy hol tartunk egy folyamatban, és csak olyan tevékenységeket és dolgokat választunk majd, ami ezt nem csorbítja, hanem segíti.

Ha szeretnél a tai chi segítségével az áramlás részesévé válni, és megtapasztalni mindezt, írj egy mailt a taichi.kucko@gmail.com  címre a részletekért.  Szeretettel várlak!

Chi kung, az ősi mozgásterápia

A chi kung (Qigong) Kínából származó mozgásrendszer, a kínai császárok egészségét és hosszú életét segítendő fejlesztették ki, az emberi test, és a benne működő energiaáramlás megfigyelése alapján. Titkos átadás útján tanították a következő nemzedékeknek, évszázadokon át, a világ másik felén. Később sokrétű lett a chi kung rendszere, másféle célokra is kidolgozták, most kifejezetten az egészségvédő és egészséget helyreállító gyakorlatokról lesz szó.

Az energiarendszerünk

Szerencsések vagyunk, hogy az ősi Kínából végül elért hozzánk is. Több, mint húsz éve ismerkedtem meg vele, a tai chi tanulás kapcsán. Mindkét rendszer alapja energetikailag a három fő energiaközpont, és az egész testet behálózó meridiánrendszer, melyet a hagyományos kínai orvoslásban is használnak az akupunktúrás kezelések térképeként.

Ahogyan egy városban a vízvezeték hálózat segíti a víz áramlását és eljutását a város minden pontjára, a meridiánok ilyen csatornarendszerként szolgálnak az energiatestünkben, melyben az energia folyamatosan áramlik, elérve és táplálva testünk minden sejtjét.

Az akupunktúrában az elakadt, és így azon a helyen felhalmozódott energiát tűvel segítik tovább áramlani, és eljutni azokra a helyekre a testben, ahol energiahiányos állapot alakult ki az elakadás miatt. Így gyógyítják a különféle betegségeket az áramlás helyreállításával.

A chi kung légzéssel (belső – vai dan) és mozgással (külső – nei dan) ér el hasonló hatást. A kínaiak azt figyelték meg, hogy az energiaáramlás fenntartásával az egészség fenntartható és a megromlott egészség helyreállítható.

A képet Szabó Luca festette nekünk, köszönet érte

Nem azért látni szinte kizárólag öreg tai chit és chi kungot gyakoroló embereket a Kínából érkező felvételeken, mert ezt akkor érdemes elkezdeni, hanem mert akik tai chit és chi kungot gyakorolnak, ők élnek ilyen sokáig. Sokszor 100 évhez közeli férfiak és nők is láthatók ezeken a filmeken, akik nem a kórházi ágyban, vagy az orvosi váróban töltik a napjaikat legyengülve, hanem a parkokban gyakorolnak. Még van bennük életerő, jókedvűek és aktívak. Mindkét rendszer gyakorlatairól elmondható, hogy akár 100 évesen is gyakorolhatók, mert nincsenek benne ugrások, így az ízületeket kímélőek a mozdulatok.

Egészséges mozgásforma

Mi itt Európában úgy növünk fel, hogy a versenysporttal találkozunk leginkább az iskolában, ahol a cél a saját teljesítőképességünk határainak elérése, és meghaladása, ezáltal mások legyőzése. Emiatt megszoktuk, hogy akkor tartjuk megfelelőnek a mozgást, ha elfáradunk tőle, az a jó, ha fáj, úgy tanultuk, akkor fejlődünk, ha szenvedtünk, és azt gondoljuk, ez így egészséges is. Sok esetben a versenysport túlterheli a szervezetet. Ez hosszú távon nem az egészséget támogatja, mert azt az életenergiát mozgósítjuk, és használjuk el, idejekorán, melyre szükségünk volna életünk későbbi szakaszában.

A gyakorlás hatásai

Egy chi kung gyakorlás nagyon érdekes élmény. Nem egy testhelyzetet tartunk ki, hanem finoman körkörösen mozgunk. A mozgássorok könnyen elsajátíthatók, semmilyen különleges készségre, vagy előképzettségre nincs szükség hozzá. Ahelyett, hogy elfáradnánk, felfrissülünk tőle. Utána nem lerogyni és aludni vágyik az ember, hanem aktívabb lesz. Egy-két chi kung gyakorlattal kiváltható a reggeli kávé, nem szükséges hozzá nagy tér, hosszú előkészület, vagy speciális ruházat, nem kellenek hozzá eszközök. A gyakorlatok nem fárasztanak ki úgy, hogy leizzadjunk, mégis kellemes melegség árad szét a testünkben.

Miközben a gyakorlatokat végezzük, tudunk befelé figyelni, hogy mit érzékelünk, így kapcsolatba kerülünk a belső testi és lelki működésünkkel, tudatossá válunk felőle, hogy mit érzünk, vagy érzékelünk. Oldja a stresszt, a gyakorlás során nyugalom, belső béke, harmónia érzékelhető.


Gyere, csatlakozz hozzánk most, szeretettel várunk!
Érdeklődni a taichi.kucko@gmail.com címen lehet

Tél - A Víz Elem évszaka

                                                           

Kedvenc bölcsesség rendszerem, a kínai Öt elem tana és a rá épülő Kínai asztrológia szerint a tél időszaka a Víz Elemhez tartozik. Ekkor csökken a fény, és a meleg, a természet visszahúzódik, szinte halott állapotba kerül. Megszűnik a növények burjánzása, csendben elbújnak téli álmot aludni az állatok, eltűnnek a rovarok, elhallgatnak az énekesmadarak. Ahogy a víz alkalmazkodik ahhoz a formához, amit kitölt, úgy alkalmazkodnak a természet Víz Elemű erejéhez az élőlények.

                                       kép: unsplash.com

A Yin nem csupán a Yang hiánya

A Víz a legerősebb Yin elem. A másik négy Elem: a Fa, a Tűz, a Föld és a Fém is változó mértékben, de nagyobb arányban Yang, és kevésbé Yin. A Víz a leglágyabb, mégis nagyon erőteljes hatású Elem. Tőle kapjuk, ami nyugodt, ami hideg, csendes, és mozdulatlan. Ahogy a víz képes eloltani a tüzet, úgy képes megállítani a Víz Elem a belőle áradó Yin erejével a többi Elem Yang erejét. Olyannyira, hogy maga a víz is, bár a természetben önmagától nem mozog, de mozgékony, vagyis bármilyen hatás éri,  legyen az lejtő, szél, vagy gravitáció, arra mozgással reagálva alkalmazkodik, ilyenkor télen, a Víz Elem uralta időszakban csendes mozdulatlanságba dermed, nem folyik, nem mozog, megfagy. A természet azt súgja, hogy álljunk meg kis időre, készüljünk fel egy új ciklusra, ahogy a növények és az állatok is így tesznek, míg várják a tavaszt körülöttünk. Tudni várni, amikor arra van szükség, nagyon fontos Yin erő.

Összhangban a természettel

Tudatosan megélve az ilyen téli időszakok kedveznek annak, hogy bekuckózzunk, egy forró tea mellett együtt legyünk, pihenjünk, ne most loholjunk megvalósítani mindent. Ahogy nagy hóban haladni előre csizmában és nagykabátban lassabb, és nehezebb, mint más évszakokban, ilyenkor érezhető, hogy bármilyen nagy erőkkel próbálunk valamit megvalósítani, mintha minden és mindenki az ellenkezőjét akarná. Nem kapunk szabad utat, vagy segítséget, valahogy nem haladnak gördülékenyen a dolgok.

Sokan érzik magukban, hogy ilyenkor jó volna többet aludni, jó volna többet otthon lenni, néha órákig csendben lenni és nem mozdulni. Úgy gondoljuk, talán valami baj van velünk, holott ha körülnézünk, látható, hogy a bolygó természetben élő növényei és állatai, valójában minden élőlény így tesz körülöttünk. Ez a felkészülés, a tervezés időszaka, amikor az ősszel elvetett mag mozdulatlanul várja az új napfényt, az új erőt, energiát, hogy majd növekedésnek indulhasson. Mi is akkor vagyunk harmóniában a természettel, ha majd a Víz időszak után kezdünk bele új dolgokba, hogy megvalósulhasson mindaz, amit mindaddig magunkban dédelgetünk.

Elmélyülés és empátia

Érdemes megkeresni az olyan örömet adó tevékenységeket, melyekhez csend és nyugalom kell. Más élmény ilyenkor pl. a hímzés, a gyertyaöntés, vagy az illatszerkészítés, a festés, a  fafaragás, a novellaírás, mint más évszakokban, mikor az egész világ nyüzsög, éget a Nap, és minden percben valami kifelé hív a szobából. Ezekhez a tevékenységekhez idő és elmélyülés kell. A régi korok kézművesei is télen készítették el a portékáikat, amit aztán a tavaszi és nyári vásárokra vittek. Télen otthon egyedül a családjukkal voltak nyugalomban, míg nyáron sokat utaztak, sok emberrel találkoztak. Miközben az ember belefeledkezik az alkotásba, meditatív állapotba jut, és ez olyan dimenzióját nyitja meg a bölcsességnek, ami az intuícióban gyökeredzik, és a tapasztalatból születik.

Nemcsak a bölcsességet kapjuk a Víz Elemtől, hanem azt a fajta érzékenységet is, amivel bele tudjuk élni magunkat mások helyzetébe. Ezért előtérbe kerül ilyenkor a lélek, és az érzések. Könnyebben fordulunk egymás felé, és segítünk azoknak, akiknek szüksége van rá. Víz időszakban kívülről sötétet, hideget, csendet kapunk a természettől, ezért az életünket, és egymás életét a bennünk lévő fénnyel tudjuk megvilágítani és a bennünk lévő melegséggel tudjuk felmelegíteni. Erősebben egymásra tudunk hangolódni, mint máskor, így a téli ünnepekkor szeretteinkkel, embertársainkkal együtt töltött órák adnak feltöltődést.

Figyeljünk a természetre, és a belső érzéseinkre! Nincs olyan növény, ami egész évben virágzik. Mi sem tudunk a maximumon lenni mindig. Amikor a természet megnyugszik, nem kellene nekünk sem vele szemben megpróbálni máshogy működni. Amikor a természet felkészül egy új ciklusra, mi is érezzük télen, hogy erre van szükség, és engedjünk neki. Amikor a csend ideje van, akkor a csend ideje van…

Még nincs késő...

 

fotó: pixabay.com

Sokszor hallom azt a szállóigévé vált mondatot, hogy majd ha nyugdíjas leszek lesz időm rá… Valójában azonban, ahogy telnek az évek, egyre kevésbé érzünk indíttatást új dolgokba fogni. Amit nem kezdtünk el gyerekként, arról azt gondoljuk, már nem tanulhatjuk meg, vagy ha igen, akkor „minek”. Minek, abból a szempontból, hogy már nem lesz az a hivatásunk, nem leszünk benne a legjobbak. Biztos, hogy ilyen célra van szükség?

Eleinte az volt az érzésem, hogy mindenből amit elkezdtem, épp kiöregedtem. Hét évesen már késő elkezdeni a klasszikus balettet, hiába táncoltam mióta lábra álltam. Kilenc évesen a teniszedző azt mondta, korábban kellett volna jönni ahhoz, hogy élvonalbeli sportoló lehessen belőlem, pedig  már három éves koromtól sportoltam, ritmikus sportgimnasztikát, és tornát. Még volt néhány iskola és tevékenység, ahova későn értem oda. Valakik szerint, valamilyen szempontból…

Mindig is volt egy mozgásművészet és egy kreatív vonal az életemben, ami végigkísért.  Most úgy látom, ez a fajta célorientált felfogás, hogy csak az sportoljon, akiből olimpikon lehet, vagy az tanuljon énekelni, aki operaénekesnek készül, nem csak hogy alapvetően hibás, de azt éri el, hogy az emberek nagy része egyáltalán nem fog mozogni, sem olyan kreatív, vagy művészi tevékenységet végezni, ami „nem jó semmire”.

A művészet a lélek nyelve!

A léleknek szüksége van rá, hogy olyan tevékenységben merítkezzen meg, amit élmény csinálni. Csak úgy. Nem azért, mert pénzt hoz, nem azért, mert aranyérmet lehet vele nyerni, ezek az anyagi test céljai.  A lelkünknek az kell, hogy  jó érzés legyen  a  folyamat, míg megtanuljuk, jó érzés, amikor valami sikerül, amiről addig azt hittük, nem vagyunk rá képesek. Jó érzés, ahogy ügyesebbé válunk általa, jó érzés, hogy azt, akik vagyunk bele tudjuk rakni egy alkotásba, egy koreográfiába, egy zenei motívumba, vagy egy csipketerítőbe. A lelkünk nem akarja az alkotást eladni és hasznosítani, csak megalkotni akarja, hogy kiteljesedjen általa.

Amikor a rajz órán egy kisgyerek az alkotására csak négyest kap, kudarcként éli meg. Hiszen ő a lelkéből hívta azt elő, a legjobb tudásával, meg akart valamit mutatni önmagából az embereknek. Ha van akár egyvalaki az osztályban, aki nála „jobban” rajzol, már nem kaphat ötöst, mert akkor a „jobb” mit kapna, hatost? Így megtanulja, hogy nem ő a legjobb, és nem lesz kedve rajzolni. Valójában ki, miért, és milyen alapon dönti el, hogy melyikük rajza a jobb? Lehet, hogy Picasso, Munkácsy és Monet festményei közül én azt szeretem legjobban, amit Te nem raknál ki a falra. Az alkotás lényege az volna, hogy az ember valamit magából megmutat, hogy a lényét kiterjeszti, belerakja az alkotásba. Hogy arra azután ki rezonál, és ki nem, az már más kérdés, és nem kéne, hogy minősítse az alkotót.

Emlékszem, milyen érdekes élmény volt, mikor egy kupacnyi anyuka között én is megpróbáltam babát varrni. Mindenki ugyanazt a sablont kapta amiből kiszabta a baba testrészeit, mégis az egyik magasabb lett, a másik  soványabb, vagy ducibb. Felöltöztetve aztán, hajat és arcot kapva valahogy minden baba hasonlított az anyuka  saját élő gyermekére.

Amikor felnőttektől azt hallom, hogy nem tudnak táncolni, zongorázni, vagy hímezni, ezért nem csinálják, pedig milyen jó lehet… mindig elgondolkodom rajta, vajon miért gondolják azt az emberek, hogy ezeket a dolgokat az ember eleve tudja. A tudást egymásnak adták át anyák lányaiknak és apák fiaiknak a múltban is, és ha nem tanultuk, nem tudjuk. Nem úgy növünk fel, hogy automatikusan tudjunk dolgokat, ahogy múlnak az évek. Ha viszont elkezdjük gyakorolni, felnőttként is részünkké válhat bármilyen újdonság. Lehet, hogy lassabban, többet gyakorolva, de az nem baj, nem sietünk már vizsgázni, sehová. Kiélvezhetjük a tanulás örömét, amin fiatalként mindig csak túl akartunk lenni, mert azt hittük, majd utána jobb lesz. Pedig valójában a tanulási folyamat a jó, ha hagyunk megfelelő időt rá, hogy ráérezzünk, megérjen bennünk, beépüljön az új készség.

Két kedvenc tevékenységem a mozgásművészetek közül a tai chi, a kreatív alkotások közül pedig a csipkekészítés. Mindkettő olyan dolog, amihez kell sok idő, türelem, és kitartás. Mégis, vagy épp ezért, az emberek általában idősebb korban találkoznak velük, és nekem az átlagnál korábban sikerült.

A tai chit Kínában trandicionálisan hatvan éves koron túl kezdik el tanulni. Egyfelől az egészségre gyakorolt hatása miatt, és mert az ugrálások és kicsavart helyzetek nélkül lassú mozgást akár kilencven évesen is lehet gyakorolni, nem kell lemondani róla, ahogy öregszik a test. Másfelől viszont meg kell hozzá érni. Idősebb korban az ember gondolatai már nem csaponganak úgy az ezer féle tennivaló között, hogy hol kéne most lenni épp, hogy meddig tart még ez, és mit kell utána csinálni, kikkel kell egyeztetni, érte menni a gyereknek, van-e otthon a hűtőben étel, ezer és ezer féle gondolat, ami elvisz a jelen pillanatból. A befelé figyelés képessége, és az a fajta türelem, hogy megvárjuk, míg a helyzet megérik, míg eljön az ideje, és nem akarunk elébe menni a dolgoknak, a későbbi életszakaszok sajátja. Vannak, akik abbahagyják, ha túl korán kezdték el. Ilyenkor később érdemes újra nekifutni. A test amit tanult, nem felejti el, még ha a mozdulatok sorrendjére az agy nem is emlékszik pontosan, a gyakorlás során visszatérnek az emlékek.

A csipkekészítés szintén olyan alkotás, ahol szükség van erre a megérkezésre. Tudni önmagammal lenni, pontosan abban az időpillanatban, ahol épp a mintában tartok. Megtanít, hogy hibázni nem bűn, csak hiba. Tudni kell a hibát visszabontani, újra és újra, nem pedig a sarokban dobni az egészet és csinálni valami mást. Sok asszonyt ismerek, akik a nyugdíjas éveikben kezdtek el csipkeverést tanulni. A kézimunkák is segítenek az egészséget fenntartani, az ujjak mozgatása, és összehangolása a mozgás során az agy rendkívül nagy területét dolgoztatja meg. Hozzá jön még a mintával kapcsolatos figyelem. Újabb és újabb mintákat megalkotni, új alapanyagokat kipróbálni, másoknak segíteni ezt megtanulni, mind, mind  olyan célt ad, amiért érdemes még élni, még itt maradni, megosztani a többiekkel, milyen csodákat lehet alkotni egyetlen cérnaszálból.

Még nincs késő… Kezdd el bátran, amire valaha egy kicsit is indíttatást éreztél, de valami eltántorított tőle, vagy amit sosem próbáltál, mert mikor fiatal voltál még nem is lehetett hallani róla. A tai chi Kínából, az indiai konyhaművészet, a japán ikebana kötés, vagy a perui zenék és táncok pár évtizeddel ezelőtt még nem voltak itthon elérhetők. Miért is ne fedezhetnénk fel akkor most? Teljesen mindegy hány éves vagy, amikor elkezded. Miközben megtanulsz egy tai chi gyakorlatot, vagy elkészíteni egy csipkemotívumot, nagyon sok készség aktiválódik, nagyon sok öröm ébred. Olyan emberekkel együtt pedig, akik Veled gyakorolják, egymást inspirálhatjátok az ötletekkel, a közös élmények megbeszélésével, vagy a közös gyakorlással. Valójában ezek a legnagyobb célok.  Gyere, vágjunk bele!