Az ölelés mint lelki kapcsolódás

Mikor megszületünk, folyamatos igényünk van rá, hogy a szüleink öleljenek minket. Kisbabaként a táplálék mellett ez a legfontosabb, amit kapunk, az ölelés melege és biztonsága. Ahogy növekszünk, egyre hosszabb időt töltünk nélküle, egyre távolabb kerülünk a szüleinktől, ahogy kezdjük megkeresni és felismerni a saját világunkat. Nem véletlenül kérjük azonban még később, néhány évesen is, hogy anya, vagy apa vegyen fel, szorítson magához, ha máshogy nem megy, hát sírunk érte, hiába mondja azt, hogy ne tegyük, mert már nem vagyunk picik.

                                                        kép: pixabay.com

Aztán elérkezik az idő, mikor fordul a kocka, amikor anya és apa szeretne több ölelést, de ekkor mi már nagynak érezzük magunkat, és egyre kevésbé engedjük ezt nekik. Ettől a ponttól kezdve egyre csökken az érintés és az ölelés az életünkben.  Amikor elérkezik az idő, hogy párkapcsolatunk lesz, akkor a szexualitással összefüggésben újra előkerül az érintés és az ölelés, és ezután szinte kizárólag csak ebben a formában éljük meg.

Megfigyelhetjük az állatok között, a rágcsálók, a nagymacskák, vagy a majmok szeretnek egymáshoz érve, egymást ölelve pihenni, aludni. Cirógatják, vagy nyalogatják egymást, ami nincs összefüggésben a párosodással. Egymáshoz érni biztonságos érzés, nem csak kölyökként. A másik, a többiek testének melegét, elfogadását és jó szándékát érzékelik és éreztetik. Amelyikük ölel, az nem bánt!

Nálunk, embereknél valahogy elveszett, vagy legalábbis erősen lecsökkent az érintés és az ölelés a párkapcsolatokon kívül. Úgy megszoktuk, hogy csak szexuális vággyal összefüggésben érintünk meg más felnőtteket, adunk, és kapunk ölelést, mintha anélkül nem is létezhetne. Valószínűleg a természetes érintés hiánya miatt virágzik az összes masszázstechnika és érintésterápia. Az embereknek már attól a jó érzéstől gyógyul a lelke, és azon át a teste is, hogy egy másik ember abban a kis időben rájuk  figyel, érinti őket, és elfogadja a testük érintését, bármilyenek is legyenek.

Az ölelés spirituális élményéhez visszavezethetnek azok a gyakorlatok, amikor megöleljük a fákat, egyfajta áramlást, feltöltő érzést tapasztalva. Ennél erősebb, ha az állatainkkal kapcsolódunk. Ha megöleljük őket, érezhető, milyen mélységes, önmagunkat átadó, és a másikat elfogadó érzés ez. Az állataink teljes odaadással tudnak belesimulni az ölelésünkbe, szeretetet sugároznak, és mi is boldogságot érzünk.

A szeretet áradása a lélek természetes és alapvető működése.

A házi kedvenceink bíznak bennünk, de úgy tűnik, mi, emberek nem bízunk ennyire egymásban. Sokszor a szeretet átadásától és elfogadásától jobban félünk, mint a harcok általi lelki sebektől, mintha a többi ember oroszlán volna, aki megharap, ha megérintjük. Talán a félelemnek oka az is, hogy ha nem akarunk szexuális kapcsolatot a másiktól, nem közeledünk, pláne nem érintjük meg, nehogy a másik félreértse. Mert félreértené, hiszen fiatal felnőtt kora óta csak szexuális kapcsolatban érintették és ölelték…

Mikor két ember megöleli egymást, nem csak a testük ér össze, az érintés segítségével a lelkük is összekapcsolódik, és mozdulataik ezeket az üzeneteket továbbítják egymásnak:

Nyitott vagyok arra, aki vagy.

Ráhangolódom a valódi lényedre.

Elfogadlak ilyennek, amilyen vagy.

Értelek, és megértelek.

Bízom Benned, és bízhatsz bennem.

Közel engedlek a legmélyebb önmagamhoz.

A két lélek elmélyülése egymásban semmihez sem hasonlítható, boldog érzés. A magyar nyelv szavai csodálatosan leírják, hogy mikor boldogok vagyunk, egy ÖNfeledt állapot jön létre, amikor az ént feldjük, azt, ami egyedivé, és ezáltal különbözővé tesz bennünket. Megengedjük MAGunknak, lényünk magjának: a lelkünknek, hogy egy rövid ölelés idejére MI-vé kapcsolódjon össze, és együtt lélegezzen. A közös LéleKzés segíti a szeretet akadálytalan áramlását. 

A találkozásaink nem véletlenek

Mondják, aminek meg kell történnie, úgyis megtörténik. Valóban pontos ez így?

Egy történet jut eszembe az emberről, aki betegen feküdt a kórházban, és a hozzá érkező orvosnak azt mondta, nem kell őt megműteni, mert Isten vigyáz rá, és meg fog gyógyulni. Majd másik és harmadik orvos érkezett, és ajánlott fel különféle gyógymódokat, de a beteg kitartott annál, hogy nincs szüksége rájuk. Aztán, amikor meghalt, és találkozott Istennel, kérdőre vonta, hogyhogy nem gyógyult meg, miért nem segített?Isten erre azt válaszolta: A világ legjobb orvosait küldtem Hozzád segítségül…

                  

                                                        kép:pixabay.com

A kérdést legtöbbször így hallom az emberektől: Sors, vagy szabad akarat? Holott a kettő együtt van jelen: Az Tao működése bennünk, és a világunkban különféleképpen nyilvánul meg. A világegyetem természeti törvények alapján működik. Ezek a természeti törvények megszabják a kereteket, melyekben működhetnek a dolgok, az élőlények, a folyamatok, és a  kapcsolatok. De ezeken a kereteken belül van szabad akaratunk, szabad választásunk.

A karmáról az az elterjedt nézet, hogy büntetést jelent, hogy ha rosszat tettünk, azt majd visszakapjuk. A karma valójában egy természeti törvény, maga a  szó tettet, cselekedetet jelent. Minden tettünk okozat, és egyben ok is, mely ismét okozatot generál. Mindegyik, nem csak a rosszak, a jók is. A karma, mint természeti törvény összevonzza azokat a lelkeket, akiknek dolguk van egymással, félbehagytak valamit korábban. Megteremti a körülményeket az újabb találkozáshoz.

Nem kell feltétlenül reinkarnációban gondolkodni, a mostani életünkben is megfigyelhető a karma működése. Nem egy ilyen példa volt az életemben, és biztos vagyok benne, hogy mindenki talál hasonlót, ha visszaemlékszik élete találkozásaira. Ha találkozunk valakivel, érezzük, hogy dolgunk van-e vele. És ha azután valamiért elmentünk egymás mellett, a karma „elintézi” az újabb, vagy akár sokadik találkozást. Van, hogy egészen váratlan és hihetetlen módokon, egészen addig, míg a történetét nem folytatja a két ember.

És vajon miért is nem folytatják, amit valaha félbehagytak, ha a karma törvénye megteremtette a folytatás körülményeit, és összehozta újra a találkozást? Mert mindkettőjüknek van szabad akarata is. Nem csak a természeti törvény írja meg a történeteinket a sorsunk könyvében. A természeti törvény adja a kereteket, összehozza a körülményeket, a találkozásokat. Megesik, hogy mindketten erősen, és megmagyarázhatatlanul érzik, hogy igen, volna dolguk egymással, de valamelyikük azt valamiért nem akarja épp. Ekkor a történet nem folytatódik. Az ilyen emberrel a karma újra és újra össze fogja hozni a találkozást, egészen addig, míg mindketten igent nem mondanak a folytatásra.

A találkozásaink nem véletlenek. De hogy mit kezdünk a találkozással, az már rajtunk múlik. Így nem igaz, hogy aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. Ha a történet bármely szereplője úgy dönt, hogy: most nem, akkor nem fog megtörténni. Most nem…

Más szóval, hogy ki kerül be az életünkbe, azt a karma határozza meg, de hogy kinek engedjük, hogy benne maradjon, azt szabad akarattal döntjük el.

Tai chi a rohanó világban

 "A pillangónak nem hónapjai, hanem percei vannak. És van elég ideje." Rabindranath Tagore

Pillanatok, hangok mozdulatok. 4,5 perc film és zene (Köszönet az alkotóknak) 

Sikerült megnyitni? Vagy máris tovább olvastál, hogy majd később megnézed? Mégis nézd meg inkább előbb...

Sikerült végignézni? Adtál magadnak négy és fél percet ezen az átlagos hétköznapon lassú zenét hallgatni, pillangók röptét csodálni? 

Sokan mondják, akik látnak tai chizni, hogy a mai világ hétköznapjaiba beilleszteni a tai chit nehéz lehet. Azt mondják, akik még nem próbálták, hogy a hétköznapjaik a rohanásról szólnak. Nincs elég idő sokszor azokra a tennivalókra sem, amit meg "kell" csinálni, mert a nap csak 24 órából áll. Azt mondják, hogyan is lehetne az elvárások és megfelelések szorításában, és az örökös versengésben megengedni magunknak azt, hogy olyan dolgokat tegyünk, amit a lényünk, a természetünk valóban igényel, és akkor tegyük, amikor szeretnénk. 

Tudja vajon mindenki, hogy a lénye mit igényel valójában? 

Az érzéseink mint egy pontos műszer ezt mindig jelzik: feszültség keletkezik, tehetetlennek érezzük magunkat. Igyekszünk büszkék lenni arra, hogy milyen kötelességtudóak vagyunk, és meg tudjuk tenni, amit "kell"... így a büszkeség jó érzésével sikerül ideig-óráig elnyomni annak a rossz érzését, hogy az a valami, amit épp tennünk kell, nem a lényünkből fakad. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezen lazítsunk, mert akkor nem leszünk elég elismertek, sikeresek, nem tudunk lépést tartani a többiekkel. Valóban így van? Nincs időnk megismerni magunkat, sem másokat. A kapcsolatok véget érnek, mielőtt elmélyülhetnének. Sokféle dolgot csinálunk párhuzamosan, ezáltal felszínesen, és az első problémánál inkább megyünk tovább, mint hogy időt szánnánk megfigyelni a működését, majd jobbá tenni... 

Ma legtöbbször egy írásban csak a bekezdések első mondatát olvassuk el. (Ez egy új bekezdés első mondata volt, remélem, még olvasod... :D) Ma egy filmben már tizedmásodpercenként változnak a képek. Már nincsenek olyan hosszú jelenetek, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a néző végigkísérte, amint a főhős elsétál a helyszín egyik végétől a másikig egy egész percen keresztül, (s közben át tudta élni mi zajlik épp benne, gondolatai ébredhettek, hogy ő vajon mit tenne a szereplő helyében) Van, hogy osztott a képernyő,  egy hírműsorban pl. Amiről szó van, azt látjuk a kép bal oldalán, aki beszél róla a kép jobb oldalán van. Alul egy csíkon betűk futnak, mely egy teljesen más hírt tartalmaz. Ezt mind egyszerre felfogjuk (és telefonálunk, vagy nézünk valamit még a neten közben). Ettől aztán az ingerküszöbünk már ott tart, hogy ennél kevesebb hatást unalmasnak érzünk, és türelmetlenné válunk. 

Tehát hogyan is férne bele ebbe a világba a tai chi lassú mozgásvilága, ami külső szemlélő számára halál unalmasnak tűnhet?  Hogyan is lehetne beilleszteni a versengés világába a nem versengést, a külsőségek világába a befelé figyelést, a felszínes tevékenységek közé az elmélyülést? Hol van helye a "tedd, urald, tervezd meg, teremts" elvárásokkal teli világában a "figyeld meg... engedd megtörténni... hagyd kialakulni... fogadd el... élvezd, milyen csak lenni..." mentalitásnak?

Világunk a Yin és a Yang egyensúlyára épül. A Yang: az aktív, a gyors, a teremtő energia nem létezik önmagában, szükség van a Yin nyugodt, lassú, befogadó esszenciájára is. A Yang elindítja a folyamatot, a Yin kiteljesíti.  Ha fát ültetünk, először Yangra, aktív cselekvésre van hozzá szükség. Oda kell vinni a csemetét, ki kell ásni a földet, meg kell öntözni. A folyamat elindult. Ezután mindenféle Yang aktív tevékenység már hátráltatná a folyamatot. Ha minden nap kihúzzuk a földből, hogy ellenőrizzük, nőtt-e már a gyökere, majd újra visszaültetjük, nem gyorsíthatjuk fel a növekedését ezzel, sőt, esélyes, hogy megöljük vele. Most a Yin ideje következik. Meg kell várni, amíg a föld, a víz, a napfény, a fában lévő élet együttesen működni kezd. Ez időt igényel. Mégpedig a természet által megszabott mennyiségű időt.

A két ellentétes erő egymást kiegészíti és szabályozza. Ahogyan minden nap van nappal, és van éjszaka, ugyanannyi Yin típusú időnek kellene lenni az életünkben, mint Yangnak. Éppen azért volna nagyon nagy szükség a tai chira, hogy visszahozza az életünkbe, amit valahol elhagytunk, vagy megelőztünk a nagy rohanásban. A folyamatok kialakulására fordítandó szükséges időt a természet szabja meg. Hiába akarjuk gyorsabban, vagy több vasat a tűzbe tartva ezt kijátszani, a fejlődésünkhöz idő kell. Ha nem adjuk meg neki, ellenállás, feszültség ébred, de a dolog ettől nem fog gyorsabban változni. A gyermek sem születhet meg hamarabb, ha ügyesek vagyunk, vagy ha a témában minden könyvet elolvasva felkészültebbek, csak a neki megfelelő tempóban fejlődhet. 

Lehet-e málnát, vagy paradicsomot termeszteni télen, mert nincs türelmünk megvárni a nyarat? Persze, hogy lehet. Sok-sok energiaráfordítással meg lehet teremteni az ehhez szükséges körülményeket. Melegházat fűtve, tápanyagot hozzáadva, hogy a természet ellen dolgozva véghez vigyük az akaratunkat. Ugyanehhez nyáron nincs szükség sem energiaráfordításra, sem erőfeszítésre.  Ahogy a hajó is gyorsabban halad, ha megvárja a dagályt, és erre "elveszteget" pár napot, mint hogy akkor induljon el, amikor az áramlás nincs a segítségére. Valójában a természettel szemben létrehozott erőfeszítéssel nem csak az időt veszítjük el, hanem a rááldozott energia is kárba vész.

Az életünk sok területén a természetes törvényszerűségeket nincs időnk megfigyelni, nem tudatosítjuk őket, ezért nem is tudunk róla, hogy vannak. Így nem tudhatjuk, mikor miben segítenek bennünket a természetes áramlások. A tai chi megtanít figyelni, megfigyelni. A megfigyelések alapján dolgokat megélni, tapasztalni és tudatosítani. Olyan tempót követni, ami összhangban van a természetes világ működésével. Kihasználni a természet törvényszerűségeinek segítségét.

Lassíts... állj meg... nézz körül! Ekkor a pillanat kitágul, és a világ olyan titkait látod majd, amiket nem lehet észrevenni rohanás közben. Van rá idő. Arra van idő, amire akarod, hogy legyen. Az eleinte akarattal megteremtett tai chira szánt idő hosszú távon megtérül. Lassan beleúszik a mindennapokba, és azon veszed majd észre magad, hogy rohanás, feszülés és stresszelés nélkül is működnek a dolgok az életedben. 

Út az edzésre

                                        

                                       

A leghosszabb út az edzőteremig vezet. Ezt tanítják a Mesterek.

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor hazaértünk végre a munkanap végén, és vissza kéne indulni edzésre. Elfáradtunk nagyon aznap, vagy csak a hangulatunk rossz, valami más probléma miatt. Esik az eső, szakad a hó, nem esik jól kimenni. (Mért nem találták már fel a teleportációt? J )Fáj valamink, vagy csak simán lusták vagyunk.  Aztán a helyzet fokozódik a következő hetekben, mert akkor is könnyebb abba belegondolni, hogy már a múltkor se voltam, lemaradtam, a jövő héten meg -  már most tudom, hogy nem fogok menni, mert -, a munkahelyen értekezlet/záróbuli/csapatépítő tréning/vizsga stb. lesz. Akkor nem megyek ma se…

Pontosan tudjuk pedig, hogy ha rossz a hangulatunk, együtt gyakorolni olyanokkal, akiknek jobb hangulata van, pozitívan hat. Ha valamink fáj, akár testi, akár lelki probléma, a tai chi és a chi kung segít, és otthon egyedül nehéz nekikezdeni. Vizsgaidőszakban a mozgásra fordított idő megtérül, hiszen a folyamatos szellemi leterhelést oldja, ha mozgunk kicsit, felfrissülünk szellemileg, utána újra könnyebb leülni tanulni, koncentráltabban megy, gyorsabban halad. Sőt, a tai chi ebből a szempontból speciális is, mert energiát gyűjt, ezért utána több órán át frissek vagyunk, míg nélküle két órával hamarabb dőlnénk ágyba. Pontosan tudjuk, hogy bármilyen negatívak voltunk edzés előtt, ha erőt veszünk magunkon és elmegyünk tai chizni, utána jobban fogjuk érezni magunkat.

Ha nehéz időszakon megyünk keresztül, muszáj, hogy valami erőt adjon, hogy legyen egy hely, ahol magunkra figyelhetünk, feltöltődhetünk, ezért ilyen időszakokban még sokkal többet kéne gyakorolni, és edzésre menni. Tudjuk. Mégis, az a tapasztalat, hogy az ilyen időszakokban hajlamosak vagyunk félretenni azt, amitől jól érezzük magunkat, mintha a nehézségek csak akkor volnának megoldhatók, ha az ember közben küzd, szomorú, gyenge, ne is merje magát jól érezni, amíg ezeket meg nem oldotta. Ennek ugye pontosan az ellenkezője igaz… Akkor tudjuk a nehéz időszakokat átvészelni és a problémákat könnyebben megoldani, ha közben jól vagyunk, lelkileg erősek tudunk lenni, ha találunk olyan helyet, társaságot, tevékenységet, ami örömöt ad, amiben feltöltődhetünk.

                                                  

                                                 

Amikor úgy gondoljuk, hogy valamely feltétel hiányzik hozzá, például:

-        Az edzés időpontjában épp hazaér a család és vacsorát kell nekik adni. Nem értenék meg, hogy ilyenkor ne legyek otthon velük.

-        Nincs időm rá, sokat kell dolgoznom.

-        Sok időm van, mert nincs munkám, így viszont pénzem sem, hogy másra költsem, mint a napi betevő, és az energiám a munkakeresésre megy el.

-        A párom nem értené meg, hogy elmegyek nélküle a szabadidőmben, és nem vele vagyok. Féltékeny lenne. Stb.

Az a pillanat, amikor minden rendben van, és semmi sem hiányzik ahhoz, hogy elkezdjem amit szeretnék, sosem jön el. Mindig lesz valami, amit még épp meg kéne hozzá oldani. Erre várni nem érdemes. Ha az egyik feltétel teljesül, egy másik akadály érkezik. A tapasztalatom az, hogy ha az ember valamit komolyan vesz, a feltételek valamilyen csodálatos módon apránként összerendeződnek. Segítség érkezik nem várt formákban. Ha valóban komolyan gondolom, hogy akarom ezt, és kitartóan akkor is mindent megteszek, hogy csináljam, mikor úgy néz ki, nem tehetném, a segítség megérkezik. De csak akkor. Ha kitaláltam egy félmegoldást, pl. ha elenged a főnök megyek edzésre, ha nem, akkor nem -, akkor nem jön segítség, hisz találtam valamiféle megoldást. De ha nem érem be félmegoldásokkal, és kitartó vagyok, segítség érkezik. Váratlan bevételi forrás, felszabaduló idő, új barát, aki elkísér, sőt: a családtagok és kollégák rájönnek, hogy az a valami nekem nagyon fontos, és olyan komolyan veszem, ahogy ők azt nem tudnák, elkezdenek tisztelni érte, tiszteletben tartják, majd elfogadják a döntésem. Idővel rájönnek, hogy ha csinálhatom, az nekik is jó, mert a többi napon, amikor velük vagyok, harmonikusabb  vagyok.

Volt egyszer egy lány, huszonéves, csendes, visszahúzódó. Dolgozott egy munkahelyen, ahogy bárki más, örült, hogy van munkája, ahogy bárki más, és túlórázott ha kellett, hogy ki ne rúgják, mint bárki más. Majd rátalált a tai chira. Szerda esténként fél 6-kor elindult a munkahelyéről, hogy odaérjen az edzésre. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy benn kellett maradnia tovább, olyankor benn maradt, és érezte, hogy nagyon fontos lenne neki most edzésen lenni, mert sokat segít, változik, fejlődik általa, vagyis összességében sokkal hasznosabb lenne, mint még egy órát a munkahelyen maradni. Egy szerdai napon aztán fél 6-kor el akart indulni, de szóltak neki, hogy még maradni kéne. Vett egy nagy levegőt, összeszedte a bátorságát és azt mondta: Tegnap benn voltam 7-ig, ha kell, holnap is benn maradok tovább.  Most pedig elmegyek tai chizni. És kiment a szobából. Főnökök és kollégák meglepődtek. A csendes, mindig fegyelmezett kollegina lázad?! Egyáltalán mijcsi az a tajcsi amiért vállalja az ütközést, a munkahelyi vitát, esetleg a kirúgást? Bármi is az, fontos lehet neki! Eltelt pár hónap, és látták rajta a változást.  Egy idő után aztán, szerda este megkérdezték: fél 6 van, nem indulsz? És ő elindult, és sosem hiányzott. Fél év múlva pedig a főnöke eljött edzeni…

A tapasztalataim azt mutatják, akkor lehet a legtöbbször odaérni  az edzésre, ha az ember nem foglalkozik azzal mikor mennyit nem volt ott, mi lesz a jövőben, vagy milyen akadályok állnak az útjában, csupán ennyit: MA  jó lesz, MA sikerül, és megoldom, hogy MA ott legyek. A holnap pedig szépen apránként felépül a MÁkból. 

Tai chi: mozgás és meditáció. Kezdd el most!

Érezted már úgy, hogy lekéstél a sportolásról? Amikor pl. 9 évesen a teniszedző azzal fogadott, hogy ó, már túlkoros vagy, már nem nevelhető belőled jó teniszező? Próbáltál otthon végezhető gyakorlatokat, de azt vetted észre, hogy hiába kezdesz el olyan mozgásformát, ami állítólag jót tesz, ha abbahagyod, mert nem élvezed? Vagy mert olyan hajlékonyságot, vagy olyan erőnlétet igényelt, amitől nagyon távol vagy? Próbáltál eljárni csoportokba, ahol úgy érezted, a többiek mind ügyesebbek, mert fiatalabbak, vagy mert régóta csinálják, vagy mert több idejük van gyakorolni, stb? Úgy érezted, az, hogy minden órán újra és újra meg kell küzdened azzal, hogy megpróbálj jobb lenni, mint azok, akik már jobban tudják -  egy újabb stresszt, kötelezettséget, megfelelési kényszert hozó helyzet, ami nem segít feloldódni a hétköznapi kötelezettségek  után?  Próbáltál meditálni, de az egy újabb ülés volt, az egész napos ülőmunka után, ráadásul lehet, hogy kényelmetlen ülőhelyzetben, s közben a gondolatok folyamatosan a tennivalók körül forogtak, és nem segített kikapcsolódni?

 kép: Pinterest

A tai chi egy olyan mozgásforma, amit bármilyen életkorban el lehet kezdeni, nem igényel sportoló múltat. A mozdulatok lágyak, körkörösek, nincsenek benne olyan hirtelen földre érések, melyek megterhelik az ízületeket, mint az ugráló vagy futó mozgást igénylő sportokban. Ahogyan a természetes járás során a bal kezünk és a jobb lábunk indul előre egyszerre, a tai chi összes mozdulata ilyen keresztirányú, mely összehangolja a jobb és bal agyfélteke működését, így az élet minden területén érezteti hatását rövidesen. A testtudatosság fejlődik, s vele a mozgáskoordináció és az egyensúly is javul.

Több száz év tapasztalata és tudása épült be a gyakorlatokba. Megfigyelték mely mozdulatok segítik a testben az energiaáramlást, jó érzést okozva, egészséges működést hozva létre, rugalmasan, fiatalon tartva a testet. Így a tai chi  gyakorlása hosszú éveken át ad örömet, mert feltölt energiával,  harmonizálja testünk, lelkünk és szellemünk egyensúlyát. Nem kell hozzá semmilyen formaruha, különleges hely, hozzávaló, vagy körülmény, ha kedved szottyan, vagy szükséged van egy kis feltöltődésre, akár hazafelé átsétálva egy parkon is szánhatsz néhány percet a gyakorlásra:

 kép: Pinterest

A testünk mozogni szeret, ezért a statikus, ülő meditációkban rövid idő után a test elzsibbad, elfárad, mozdulni kell 5-10 perc múlva, vagy ha nem, az ember azzal kell, hogy foglalkozzon, hogy merre fáj, vagy hogyan üljön másképp, hogy ne érezzen feszültséget a testrészekben, és ez nem engedi arra figyelni, mi történik belül, a meditáció során. A tai chi  mozgásban végzett meditációs technikája azért zseniális, mert míg lassú, egyenletes, harmonikus mozgást végzünk, a test mozgásigényét kielégítjük, így teljes mértékben jelen tudunk lenni akár hosszabb időn át is a meditációban. Apránként nyitja ki a kapukat befelé önmagunkba,  és ez a felfedező út nagyon izgalmas.

Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki a saját életútján jár, és ott tart éppen, ahol. Olyan ügyes, amilyen, és olyan tempóban tanul, ahogy. Ezért a tai chi foglalkozásainkon nincsen senki a másikkal összemérve, hiszen a másik ember egy másik úton jár, annak is egy másik részén tart, más anatómiával, más életkorban, más célokkal tart épp másfelé. Hogyan is lehetne, mi értelme volna két embert összemérni, vagy egyiktől elvárni azt, amit a másik tud? Míg a tanítványnak kifelé kell figyelni, hogy másoknak megfeleljen, vagy másokat legyőzzön, nem tud befelé figyelni, arra, hogy ő milyen is valójában, és azt hogyan teljesítheti ki. A tanítónak mindenkit a saját útjának következő lépése felé kell segíteni a tai chi eszközével. A keleti bölcsek szerint az Út a cél. És amíg az örömteli és élvezetes, az ember nem a végét várja, hanem minden percét élvezi. Most. 

Gyere, csatlakozz hozzánk Budapesten. Írj egy mailt a részletekért: info@taichi-bp.hu. Várunk szeretettel! 

Fehér tigris kijön a hegyek közül - 白 虎 出 山

A tigris Kínában az állatok királya, nagy erejével a betegségek legyőzőjének is tartották, így az egészség képét kapcsolták hozzá. Az asztrológiában is használják a 12 állatjegy egyikeként. Ezt őrzi a 27 lépéses szablya forma második mozdulatának neve: 7 csillag megüli a Tigrist.

A tai chiban Yang, vagyis férfias princípium, az erőteljes ösztönöket szimbolizálja, melyek rejtve vannak, és melyeket próbálunk, de nehezen sikerül akaratunkkal kordában tartani. Ezt mutatják a róla elnevezett mozdulatok nevei:
- Üsd a tigrist -  48-as forma 8.lépése,  65 lépéses botforma 54. mozdulata
- Nyilazd a tigrist - 48-as forma 15. és  45. lépése, a 108as forma 47. lépése
- Küldd vissza a tigrist a hegyekbe a 108-as forma 17.és 54. lépése
- A tigris meglovaglása - a 48-as forma 43. lépése, és a 108-as forma 103. lépése
- Tigris eltakarja a fejét - A 36 lépéses kardforma 12. mozdulata

Erejét szimbolizáló mozdulatok nevei:
- Tigris ráugrik a zsákmányára - az 52 lépéses legyezőforma 13. és 30.mozdulata,
- Tigris fejét tartja - az 56 lépéses kardforma 23. és 52. mozdulata,

- Fehér tigris megrázza a farkát - az 56 lépéses kardforma 47. mozdulata
- Fehér tigris kijön a hegyek közül - a 103 lépéses legyezőforma 11. mozdulata

A fehér tigris a Nyugat szent állata a régi írásokban. A nyugati irány a Fém elemhez tartozik, színe a fehér, és valóban, a fehér tigris mozdulatait a formagyakorlatokban nyugati irányba végezzük, hogyha a formát a tradíciónak megfelelően déli irányba nézve kezdtük el. A fehér tigris mozdulatait erőteljesen, a legyezőformában kifejezetten gyorsan kell végezni, egy forgás után, mintha egy nagy sebességgel elsüvítő szél fújná, úgy mozdul a legyező.

Beköszöntött a Yang - Fa - Ló éve

A kínai asztrológia az Öt Elem Tanára épül, melyet a Tai chiban is használunk. Alapja még a Hagyományos Kínai Orvoslásnak, a Feng Shuinak, olyan alapelmélet, mely segít jobban megérteni a világ változásainak ritmusát. Ez a kis írás azoknak szól, akik már ismerik, és használják ezt a rendszert a tai chi kapcsán, tehát tudják, melyik Elem mit takar, és hogyan hat egymásra.

Hogy kerül épp a Yang, a Fa és a Ló az idei évhez, és mért halljuk akkor, hogy Tüzes év lesz?

Kínai naptár szerint 4711-et írunk, vagyis egy tíz éves ciklus első évébe léptünk. Az Elemek sorrendben, melyek az Égi minőséget hordozzák: Fa, Tűz, Föld, Fém és Víz. (Ha nagy betűvel írom őket, a szellemi minőséget, ha kicsivel, akkor az  anyagi formát értem alatta) Minden Elem megjelenése évében erősödik, az év végére ér a tetőpontjára, ez lesz az Elem Yang éve, hiszen ekkor válik aktívvá, teremtővé. Az Elem második évében lesz Yin év, mert lassan csökken az aktivitása, és év végére múlik a hatás, hogy átadja helyét a következő Elemnek. Így jön ki az Elemek tekintetében egy 10 éves ciklus. Ez az év, mivel 1-esre végződik a kínai naptár szerint, és mivel az új Elem első éve, Yang év, az első Elem a ciklusban pedig a Fa: így lesz az év Yang Fa Elemű. 

A Földi minőséget hordozó hatásokat, megfoghatóbb, emberek körül élő állatok képeivel szimbolizálták, de ezeknek is van saját Elemük. Az állatok tehát: Patkány – Yang Víz, Bivaly – Yin Föld,  Tigris – Yang Fa, Nyúl – Yin Fa, Sárkány – Yang Föld, Kígyó – Yin Tűz, Ló – Yang Tűz, Kecske – Yin Föld, Majom – Yang Fém, Kakas – Yin Fém, Kutya – Yang Föld, Dísznó – Yin Víz.  Ennek a sorrendnek is látható a ritmusa, egyfelől a Yang és a Yin váltakozva követik egymást, másfelől pedig két-két azonos Elem között mindig van egy Föld, így létrejön egy 12 évből álló ciklus. Az Égi minőségű 10 éves ciklus és a Földi minőségű 12 éves ciklus adja ki azt a rendszert, melyben ugyanaz az Elem ugyanazzal az Állattal 60 évente találkozik össze.

                                              (A kép alkotóját nem ismerem)

A Ló, Yang Tűz Elemű minőséget hordoz, amit nem veszít el attól, hogy éppen Yang Fa Égi minőség hat az évre, (nem változik át Tűz Lóból Fa Lóvá) hanem a Yang Fa Égi minőség és a Yang Tűz Földi minőség (Ló) együtt lesz jelen idén. Hogy ez hogyan fog hatni az életünkre, nagyban függ a saját Elemeinktől, (mely nem csupán a születési évünk Elemeit és Állatát jelenti!) Pl. teljesen más a helyzet, ha valakiben kevés a Tűz Elem, és most az év Eleme ezt felerősíti, mint ha valakiben sok a Tűz Elem, és azt erősíti fel. Általánosságban viszont az elmondható, hogy mindaz, amit a Tűz és a Fa minőségről tudunk, erőteljes hatással érkezik meg (hisz mindkettő Yang idén) és tudjuk azt is, hogy a Fa még táplálja is a Tüzet. Érdemes megfigyelni a hatásokat! Sok sikert kívánok!