A Tai chi mint spirituális út

Amikor a Tai chiról beszélünk, megjelenik a képzeletünkben a kínai parkokban lassú mozgássort végző idősebb emberek képe. Vagyis a mozgást, vagy egy fajta tornagyakorlatot azonosítunk vele, melynek gyakorlása egészséges. Időseknek kiváló, hiszen nincs benne ugrás, futás, ezáltal kíméli az ízületeket. Nincsenek benne kitekert testtartások, vagy gyors, hirtelen ritmusú mozdulatok, így képesek végigcsinálni a gyakorlatokat nagyon idős emberek  is. Sőt, a legtöbben Kínában nem is nagyon kezdik el korábban, mint a nyugdíjas évek kezdetén.

Vannak iskolák, ahol erre fektetik a legnagyobb hangsúlyt, és mint mozgásterápiát végzik nap, mint nap, az egészség visszaszerzése, és megőrzése céljából. Különféle mozgásszervi problémákra Kínában orvos írja fel, de az energiaáramlás fokozásával, és helyreállításával sok másféle betegség esetén is hasznos.

Ha a kínaiaknak azt mondjuk Tai chi, nekik erről a szóról nem a mozgás, vagy a harcművészet, hanem a Yin-Yang szimbólum jut eszükbe. Ennek a szimbólumnak ugyanis Tai chi a neve. A Yin-Yang elv, és annak szellemisége, és az, hogy hogyan találjuk meg az egyensúlyukat a mozgásban, az életmódunkban, a világlátásunkban,  fontos része a Tai chi művészetének.

 A taoista bölcsek által több ezer éve létrehozott tudás itatja át, és érhető el rajta keresztül. A test a lélek és a szellem harmóniáját célozza meg a nekik megfelelő gyakorlatokkal, így a spirituális és szellemi út része a Tai chi teljes rendszerének. A testgyakorlás elemei több ezer éves harci művészet elemei. A lélekre az energiarendszeren keresztül a légzés segítségével tudunk hatni, míg a szellemi gyakorlat  a meditáció, melyet mozgásban végzünk. Hatalmas élmény, mikor mindez összeáll, és a három szintnek megfelelő gyakorlatokat  egy időben, egy formagyakorlat közben sikerül megvalósítani.

Nagyon érdekes megismerni a Tai chi mozdulatok közvetlen kapcsolatát a I Ching (Változások könyve) Yin és Yang vonalakból felépülő képeivel, és megkeresni magunkban, és másokban az Öt Elem rendszer által tanított alaptulajdonságokat, és azok egymásra gyakorolt hatásait. Egy idő után ezek az elméletek már nem csak az edzések idejére adnak megfigyelnivalót, hanem szép lassan becsordogálnak az élet minden területére.

Miközben a tai chi formagyakorlatait végezzük, a  folyamatos lassú mozgás közben a test nem zsibbad el, mint ülve, viszont nem is fárad el, mert a mozgássor úgy van összeállítva, hogy míg egyik oldalunk megfeszül, a másik megpihen, és ezen  pulzálás közben az energia folyamatosan áramlik. Ez az energiaáramlás oldja a blokkokat, fenntartja az egész testben az egészséges működést, folyamatos flow élményt ad. Az elmét leköti a mozgásra való figyelés, a test fájdalma nem rántja vissza a gyakorlót a meditatív állapotból, így a közben végzett meditáció sokáig fenntartható.

Vagyis a spirituális és szellemi út a tai chiban a testgyakorlás segítségével valósul meg. A mi iskolánkban elsősorban ezen van a hangsúly, nem gyógyítunk betegeket, nem járunk harci versenyekre, sem bemutatókra. A taoista elméletekre alapozva elindulunk az Úton (Tao), befelé, önmagunkba, és úgy ad a tai chi egyre több és több felfedeznivalót, és élményt mindhárom szinten, ahogyan mi belerakunk magunkból egyre többet a gyakorlásaink során. 

Ha szívesen elindulnál ezen az úton, írj a taichi.kucko@gmail.com címre egy e-mailt a részletekért. 

A Tao titkai a szeretkezésről

A Tao követői már háromezer évvel ezelőtt nyíltan és őszintén tanítottak a szerelemről és a
szexről. Az élet minden területén nagy hangsúlyt fektettek arra, hogyan éljenek egészséges,
hosszú életet, és ehhez használható módszereket dolgoztak ki, legyen az étkezés, életmód,
testgyakorlás, légzés, alvási szokások. Ezek nem tiltások voltak, hanem természetesek, és
örömteliek, mert azon alapultak, hogy megfigyelték az ember testi, lelki és szellemi
működését. A szexuális életre vonatkozó ajánlások egy része is erről szól. Úgy tartották,
egészségesebbek és hosszabb életűek azok, akik jártasak a gyönyör titkaiban. Ám, akik nem,
azoknak hamarabb elfogy a szexuális energiája, és korábban halnak meg, mert az életerőt
elpazarolják a nem megfelelő szex során.

                                                          kép: pixabay.com


Yin és Yang harmóniája

A Tao alapelmélete, hogy a Yin és Yang, a két egymással ellentétes, de egymást támogató, és
egymásból születő minőség harmóniában legyen. Mi volna ehhez megfelelőbb életterület,
mint a nő és a férfi találkozása, és egyesülése? Akkortájt, még arra fókuszáltak az emberek,
hogy a két nem kiegészíti egymást, nő és férfi kapcsolatát nem a harcok jellemezték, mint
később. Világosan látták, hogy a Yin és Yang harmóniája csak akkor táplálja a
szerelmeskedőket, ha az energiacsere teljes mélységében megvalósul, ha mindketten
örömüket lelik benne, és eljutnak a csúcsig. A partnerek energiapályái az ölelés során
összeköttetésbe kerülnek. A nyelvek, és a nemi szervek körré kapcsolják össze
energiapályáikat a két végponton, és ezzel egy közös energiapályát hoznak létre, melyen
ekkor együtt áramlik mindkettőjük energiája, átmosva és felfrissítve egymást. Ennek
gyakorlása erőteljes közös élmény. A férfi a Yang, a nő pedig a Yin esszenciájából ad a
másiknak. Ha a férfi csak önmagával foglalkozik, akár egyedül, akár partnerrel, azt elpazarolt
energiának tartották, mely káros, mivel így csak életerőt veszít anélkül, hogy megkapná a nő
Yin esszenciáját.


Az eredendő energia

Az eredendő, vagy szexuális energiát a természettől a szaporodásra kaptuk, mennyisége az
élet előre haladtával mindkét nemnél fogy. A nők a szaporodásra szánt eredendő energiát a
ciklusuk során veszítik el. Szeretkezés során eredendő energiát kapnak a férfitól, hiszen a
gyermek fogantatásához küldi azt a természet a petesejthez. A nő szervezete tehát befogad, a
gyönyör pillanatában befelé, felfelé húzva pulzál.
A férfiak szervezete éppen ellentétesen működik: a mozgás kifelé küldi a magot, a kiáradás
során nagy mennyiségű eredendő energiát veszítenek. Ezért tiltja a legtöbb szellemi út a
szexuális életet a szerzeteseinek, hogy ezt az erőteljes, és nem pótolható energiát ne
pazarolják el, hanem emeljék a felsőbb energiaközpontjaikba, és szellemi célokra fordítsák.
Ám, hogy ezt megtehessék, szükség volna valamiféle gyakorlatra, ami sok helyen elveszett,
és csak a tiltás maradt meg.
A Tao követői megfigyelték, hogy a férfi kéjérzetének tetőfoka, és a mag kiáradása
szétválasztható. Nem kell lemondania a gyönyörről, amikor nem cél a gyermek életre hívása,
meg tudja tanulni az eredendő energiáját benn tartani. Ennek érdekében egyénileg végezhető,
és szeretkezés közben alkalmazható gyakorlatokat tanítottak. Gyakorlással elérhető, hogy a
szeretkezéstől a férfi nem fárad el, az életenergiája nem vész el, a szexuális aktivitása nem
hagy alább idős korára, és az élete meghosszabbodik.


A test ismerete

A korabeli írások tanítottak arról, a nő milyen jelekkel hívja a férfit, miből tud a férfi
következtetni arra, a nő hol tart éppen, és hogyan kövesse ezeket a jeleket, és építse fel az
együttlét folyamatát. Ismerték a tudást a szenvedélyes csókról, a szeretkezés ritmusáról, és
helyzeteiről. Szinte költői képekkel ábrázolják, hogy a férfi a Jade rúdját a nő reakcióinak
megfelelően mikor mennyire bújtatja mélyre a barlangba, hogyan keresi meg a Vizigesztenye
fogazatának völgyét, és hogyan haladjon előre a nőt gyönyörhöz juttatva. Úgy tartották,
természetes, ha a Jade rúd olykor nem kemény. Pontos tennivalókat követve ez pár perc alatt
javítható, mely azt eredményezte, hogy a férfiak nem féltek tőle, hogy a helyzet állandósulhat.
A nőnek is szól az írás arról, mikor és hogyan szorítsa meg a Jade rúd bizonyos részét, ezzel
segítve a férfit megnyújtani a szeretkezés hosszát. Konkrét leírások vannak olyan
gyakorlatokról is, melyek mindkettőjüket többszörös orgazmushoz tudják juttatni.


A lélek kapcsolódása

Javasolták az úgy nevezett május-szeptember kapcsolatokat. Vagyis azt, hogy nagyon fiatal
férfi, vagy nő nála 35-40 évvel idősebb partnert válasszon. Ez úgy fizikailag, mint lelkileg,
valamint energetikailag is jót tesz mindkettőjüknek, mert az idősebb fél fizikai tulajdonságai,
tapasztalata és megértő magatartása minden területen harmonizálja a fiatal fél túláradó, túl
gyors és még nehezen irányítható működését, miközben kap ebből az erőteljes esszenciából,
amiből neki már kevesebb van.
Rendkívül fontosnak tartották, hogy a szerelmeskedés során nem csak a testek, hanem a
lelkek is megmerítkeznek egymásban. Az érzelmek nélküli szex adhat ugyan élvezetet, de a
valódi extázishoz nem elegendő. Ha az egyesülés során szeretetet adunk a partnerünknek a
középső, lelki energiaközpont erősebben pulzál, ezáltal felhúzza az eredendő energiát az alsó
szexuális központból, és nem engedi azt elveszni. Örömteli együttlétben boldogságot a test
segíségével a lelkünkben érzünk.

Az ölelés mint lelki kapcsolódás

Mikor megszületünk, folyamatos igényünk van rá, hogy a szüleink öleljenek minket. Kisbabaként a táplálék mellett ez a legfontosabb, amit kapunk, az ölelés melege és biztonsága. Ahogy növekszünk, egyre hosszabb időt töltünk nélküle, egyre távolabb kerülünk a szüleinktől, ahogy kezdjük megkeresni és felismerni a saját világunkat. Nem véletlenül kérjük azonban még később, néhány évesen is, hogy anya, vagy apa vegyen fel, szorítson magához, ha máshogy nem megy, hát sírunk érte, hiába mondja azt, hogy ne tegyük, mert már nem vagyunk picik.

                                                        kép: pixabay.com

Aztán elérkezik az idő, mikor fordul a kocka, amikor anya és apa szeretne több ölelést, de ekkor mi már nagynak érezzük magunkat, és egyre kevésbé engedjük ezt nekik. Ettől a ponttól kezdve egyre csökken az érintés és az ölelés az életünkben.  Amikor elérkezik az idő, hogy párkapcsolatunk lesz, akkor a szexualitással összefüggésben újra előkerül az érintés és az ölelés, és ezután szinte kizárólag csak ebben a formában éljük meg.

Megfigyelhetjük az állatok között, a rágcsálók, a nagymacskák, vagy a majmok szeretnek egymáshoz érve, egymást ölelve pihenni, aludni. Cirógatják, vagy nyalogatják egymást, ami nincs összefüggésben a párosodással. Egymáshoz érni biztonságos érzés, nem csak kölyökként. A másik, a többiek testének melegét, elfogadását és jó szándékát érzékelik és éreztetik. Amelyikük ölel, az nem bánt!

Nálunk, embereknél valahogy elveszett, vagy legalábbis erősen lecsökkent az érintés és az ölelés a párkapcsolatokon kívül. Úgy megszoktuk, hogy csak szexuális vággyal összefüggésben érintünk meg más felnőtteket, adunk, és kapunk ölelést, mintha anélkül nem is létezhetne. Valószínűleg a természetes érintés hiánya miatt virágzik az összes masszázstechnika és érintésterápia. Az embereknek már attól a jó érzéstől gyógyul a lelke, és azon át a teste is, hogy egy másik ember abban a kis időben rájuk  figyel, érinti őket, és elfogadja a testük érintését, bármilyenek is legyenek.

Az ölelés spirituális élményéhez visszavezethetnek azok a gyakorlatok, amikor megöleljük a fákat, egyfajta áramlást, feltöltő érzést tapasztalva. Ennél erősebb, ha az állatainkkal kapcsolódunk. Ha megöleljük őket, érezhető, milyen mélységes, önmagunkat átadó, és a másikat elfogadó érzés ez. Az állataink teljes odaadással tudnak belesimulni az ölelésünkbe, szeretetet sugároznak, és mi is boldogságot érzünk.

A szeretet áradása a lélek természetes és alapvető működése.

A házi kedvenceink bíznak bennünk, de úgy tűnik, mi, emberek nem bízunk ennyire egymásban. Sokszor a szeretet átadásától és elfogadásától jobban félünk, mint a harcok általi lelki sebektől, mintha a többi ember oroszlán volna, aki megharap, ha megérintjük. Talán a félelemnek oka az is, hogy ha nem akarunk szexuális kapcsolatot a másiktól, nem közeledünk, pláne nem érintjük meg, nehogy a másik félreértse. Mert félreértené, hiszen fiatal felnőtt kora óta csak szexuális kapcsolatban érintették és ölelték…

Mikor két ember megöleli egymást, nem csak a testük ér össze, az érintés segítségével a lelkük is összekapcsolódik, és mozdulataik ezeket az üzeneteket továbbítják egymásnak:

Nyitott vagyok arra, aki vagy.

Ráhangolódom a valódi lényedre.

Elfogadlak ilyennek, amilyen vagy.

Értelek, és megértelek.

Bízom Benned, és bízhatsz bennem.

Közel engedlek a legmélyebb önmagamhoz.

A két lélek elmélyülése egymásban semmihez sem hasonlítható, boldog érzés. A magyar nyelv szavai csodálatosan leírják, hogy mikor boldogok vagyunk, egy ÖNfeledt állapot jön létre, amikor az ént feldjük, azt, ami egyedivé, és ezáltal különbözővé tesz bennünket. Megengedjük MAGunknak, lényünk magjának: a lelkünknek, hogy egy rövid ölelés idejére MI-vé kapcsolódjon össze, és együtt lélegezzen. A közös LéleKzés segíti a szeretet akadálytalan áramlását. 

A találkozásaink nem véletlenek

Mondják, aminek meg kell történnie, úgyis megtörténik. Valóban pontos ez így?

Egy történet jut eszembe az emberről, aki betegen feküdt a kórházban, és a hozzá érkező orvosnak azt mondta, nem kell őt megműteni, mert Isten vigyáz rá, és meg fog gyógyulni. Majd másik és harmadik orvos érkezett, és ajánlott fel különféle gyógymódokat, de a beteg kitartott annál, hogy nincs szüksége rájuk. Aztán, amikor meghalt, és találkozott Istennel, kérdőre vonta, hogyhogy nem gyógyult meg, miért nem segített?Isten erre azt válaszolta: A világ legjobb orvosait küldtem Hozzád segítségül…

                  

                                                        kép:pixabay.com

A kérdést legtöbbször így hallom az emberektől: Sors, vagy szabad akarat? Holott a kettő együtt van jelen: Az Tao működése bennünk, és a világunkban különféleképpen nyilvánul meg. A világegyetem természeti törvények alapján működik. Ezek a természeti törvények megszabják a kereteket, melyekben működhetnek a dolgok, az élőlények, a folyamatok, és a  kapcsolatok. De ezeken a kereteken belül van szabad akaratunk, szabad választásunk.

A karmáról az az elterjedt nézet, hogy büntetést jelent, hogy ha rosszat tettünk, azt majd visszakapjuk. A karma valójában egy természeti törvény, maga a  szó tettet, cselekedetet jelent. Minden tettünk okozat, és egyben ok is, mely ismét okozatot generál. Mindegyik, nem csak a rosszak, a jók is. A karma, mint természeti törvény összevonzza azokat a lelkeket, akiknek dolguk van egymással, félbehagytak valamit korábban. Megteremti a körülményeket az újabb találkozáshoz.

Nem kell feltétlenül reinkarnációban gondolkodni, a mostani életünkben is megfigyelhető a karma működése. Nem egy ilyen példa volt az életemben, és biztos vagyok benne, hogy mindenki talál hasonlót, ha visszaemlékszik élete találkozásaira. Ha találkozunk valakivel, érezzük, hogy dolgunk van-e vele. És ha azután valamiért elmentünk egymás mellett, a karma „elintézi” az újabb, vagy akár sokadik találkozást. Van, hogy egészen váratlan és hihetetlen módokon, egészen addig, míg a történetét nem folytatja a két ember.

És vajon miért is nem folytatják, amit valaha félbehagytak, ha a karma törvénye megteremtette a folytatás körülményeit, és összehozta újra a találkozást? Mert mindkettőjüknek van szabad akarata is. Nem csak a természeti törvény írja meg a történeteinket a sorsunk könyvében. A természeti törvény adja a kereteket, összehozza a körülményeket, a találkozásokat. Megesik, hogy mindketten erősen, és megmagyarázhatatlanul érzik, hogy igen, volna dolguk egymással, de valamelyikük azt valamiért nem akarja épp. Ekkor a történet nem folytatódik. Az ilyen emberrel a karma újra és újra össze fogja hozni a találkozást, egészen addig, míg mindketten igent nem mondanak a folytatásra.

A találkozásaink nem véletlenek. De hogy mit kezdünk a találkozással, az már rajtunk múlik. Így nem igaz, hogy aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. Ha a történet bármely szereplője úgy dönt, hogy: most nem, akkor nem fog megtörténni. Most nem…

Más szóval, hogy ki kerül be az életünkbe, azt a karma határozza meg, de hogy kinek engedjük, hogy benne maradjon, azt szabad akarattal döntjük el.

Tai chi a rohanó világban

 "A pillangónak nem hónapjai, hanem percei vannak. És van elég ideje." Rabindranath Tagore

Pillanatok, hangok mozdulatok. 4,5 perc film és zene (Köszönet az alkotóknak) 

Sikerült megnyitni? Vagy máris tovább olvastál, hogy majd később megnézed? Mégis nézd meg inkább előbb...

Sikerült végignézni? Adtál magadnak négy és fél percet ezen az átlagos hétköznapon lassú zenét hallgatni, pillangók röptét csodálni? 

Sokan mondják, akik látnak tai chizni, hogy a mai világ hétköznapjaiba beilleszteni a tai chit nehéz lehet. Azt mondják, akik még nem próbálták, hogy a hétköznapjaik a rohanásról szólnak. Nincs elég idő sokszor azokra a tennivalókra sem, amit meg "kell" csinálni, mert a nap csak 24 órából áll. Azt mondják, hogyan is lehetne az elvárások és megfelelések szorításában, és az örökös versengésben megengedni magunknak azt, hogy olyan dolgokat tegyünk, amit a lényünk, a természetünk valóban igényel, és akkor tegyük, amikor szeretnénk. 

Tudja vajon mindenki, hogy a lénye mit igényel valójában? 

Az érzéseink mint egy pontos műszer ezt mindig jelzik: feszültség keletkezik, tehetetlennek érezzük magunkat. Igyekszünk büszkék lenni arra, hogy milyen kötelességtudóak vagyunk, és meg tudjuk tenni, amit "kell"... így a büszkeség jó érzésével sikerül ideig-óráig elnyomni annak a rossz érzését, hogy az a valami, amit épp tennünk kell, nem a lényünkből fakad. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezen lazítsunk, mert akkor nem leszünk elég elismertek, sikeresek, nem tudunk lépést tartani a többiekkel. Valóban így van? Nincs időnk megismerni magunkat, sem másokat. A kapcsolatok véget érnek, mielőtt elmélyülhetnének. Sokféle dolgot csinálunk párhuzamosan, ezáltal felszínesen, és az első problémánál inkább megyünk tovább, mint hogy időt szánnánk megfigyelni a működését, majd jobbá tenni... 

Ma legtöbbször egy írásban csak a bekezdések első mondatát olvassuk el. (Ez egy új bekezdés első mondata volt, remélem, még olvasod... :D) Ma egy filmben már tizedmásodpercenként változnak a képek. Már nincsenek olyan hosszú jelenetek, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a néző végigkísérte, amint a főhős elsétál a helyszín egyik végétől a másikig egy egész percen keresztül, (s közben át tudta élni mi zajlik épp benne, gondolatai ébredhettek, hogy ő vajon mit tenne a szereplő helyében) Van, hogy osztott a képernyő,  egy hírműsorban pl. Amiről szó van, azt látjuk a kép bal oldalán, aki beszél róla a kép jobb oldalán van. Alul egy csíkon betűk futnak, mely egy teljesen más hírt tartalmaz. Ezt mind egyszerre felfogjuk (és telefonálunk, vagy nézünk valamit még a neten közben). Ettől aztán az ingerküszöbünk már ott tart, hogy ennél kevesebb hatást unalmasnak érzünk, és türelmetlenné válunk. 

Tehát hogyan is férne bele ebbe a világba a tai chi lassú mozgásvilága, ami külső szemlélő számára halál unalmasnak tűnhet?  Hogyan is lehetne beilleszteni a versengés világába a nem versengést, a külsőségek világába a befelé figyelést, a felszínes tevékenységek közé az elmélyülést? Hol van helye a "tedd, urald, tervezd meg, teremts" elvárásokkal teli világában a "figyeld meg... engedd megtörténni... hagyd kialakulni... fogadd el... élvezd, milyen csak lenni..." mentalitásnak?

Világunk a Yin és a Yang egyensúlyára épül. A Yang: az aktív, a gyors, a teremtő energia nem létezik önmagában, szükség van a Yin nyugodt, lassú, befogadó esszenciájára is. A Yang elindítja a folyamatot, a Yin kiteljesíti.  Ha fát ültetünk, először Yangra, aktív cselekvésre van hozzá szükség. Oda kell vinni a csemetét, ki kell ásni a földet, meg kell öntözni. A folyamat elindult. Ezután mindenféle Yang aktív tevékenység már hátráltatná a folyamatot. Ha minden nap kihúzzuk a földből, hogy ellenőrizzük, nőtt-e már a gyökere, majd újra visszaültetjük, nem gyorsíthatjuk fel a növekedését ezzel, sőt, esélyes, hogy megöljük vele. Most a Yin ideje következik. Meg kell várni, amíg a föld, a víz, a napfény, a fában lévő élet együttesen működni kezd. Ez időt igényel. Mégpedig a természet által megszabott mennyiségű időt.

A két ellentétes erő egymást kiegészíti és szabályozza. Ahogyan minden nap van nappal, és van éjszaka, ugyanannyi Yin típusú időnek kellene lenni az életünkben, mint Yangnak. Éppen azért volna nagyon nagy szükség a tai chira, hogy visszahozza az életünkbe, amit valahol elhagytunk, vagy megelőztünk a nagy rohanásban. A folyamatok kialakulására fordítandó szükséges időt a természet szabja meg. Hiába akarjuk gyorsabban, vagy több vasat a tűzbe tartva ezt kijátszani, a fejlődésünkhöz idő kell. Ha nem adjuk meg neki, ellenállás, feszültség ébred, de a dolog ettől nem fog gyorsabban változni. A gyermek sem születhet meg hamarabb, ha ügyesek vagyunk, vagy ha a témában minden könyvet elolvasva felkészültebbek, csak a neki megfelelő tempóban fejlődhet. 

Lehet-e málnát, vagy paradicsomot termeszteni télen, mert nincs türelmünk megvárni a nyarat? Persze, hogy lehet. Sok-sok energiaráfordítással meg lehet teremteni az ehhez szükséges körülményeket. Melegházat fűtve, tápanyagot hozzáadva, hogy a természet ellen dolgozva véghez vigyük az akaratunkat. Ugyanehhez nyáron nincs szükség sem energiaráfordításra, sem erőfeszítésre.  Ahogy a hajó is gyorsabban halad, ha megvárja a dagályt, és erre "elveszteget" pár napot, mint hogy akkor induljon el, amikor az áramlás nincs a segítségére. Valójában a természettel szemben létrehozott erőfeszítéssel nem csak az időt veszítjük el, hanem a rááldozott energia is kárba vész.

Az életünk sok területén a természetes törvényszerűségeket nincs időnk megfigyelni, nem tudatosítjuk őket, ezért nem is tudunk róla, hogy vannak. Így nem tudhatjuk, mikor miben segítenek bennünket a természetes áramlások. A tai chi megtanít figyelni, megfigyelni. A megfigyelések alapján dolgokat megélni, tapasztalni és tudatosítani. Olyan tempót követni, ami összhangban van a természetes világ működésével. Kihasználni a természet törvényszerűségeinek segítségét.

Lassíts... állj meg... nézz körül! Ekkor a pillanat kitágul, és a világ olyan titkait látod majd, amiket nem lehet észrevenni rohanás közben. Van rá idő. Arra van idő, amire akarod, hogy legyen. Az eleinte akarattal megteremtett tai chira szánt idő hosszú távon megtérül. Lassan beleúszik a mindennapokba, és azon veszed majd észre magad, hogy rohanás, feszülés és stresszelés nélkül is működnek a dolgok az életedben. 

Út az edzésre

                                        

                                       

A leghosszabb út az edzőteremig vezet. Ezt tanítják a Mesterek.

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor hazaértünk végre a munkanap végén, és vissza kéne indulni edzésre. Elfáradtunk nagyon aznap, vagy csak a hangulatunk rossz, valami más probléma miatt. Esik az eső, szakad a hó, nem esik jól kimenni. (Mért nem találták már fel a teleportációt? J )Fáj valamink, vagy csak simán lusták vagyunk.  Aztán a helyzet fokozódik a következő hetekben, mert akkor is könnyebb abba belegondolni, hogy már a múltkor se voltam, lemaradtam, a jövő héten meg -  már most tudom, hogy nem fogok menni, mert -, a munkahelyen értekezlet/záróbuli/csapatépítő tréning/vizsga stb. lesz. Akkor nem megyek ma se…

Pontosan tudjuk pedig, hogy ha rossz a hangulatunk, együtt gyakorolni olyanokkal, akiknek jobb hangulata van, pozitívan hat. Ha valamink fáj, akár testi, akár lelki probléma, a tai chi és a chi kung segít, és otthon egyedül nehéz nekikezdeni. Vizsgaidőszakban a mozgásra fordított idő megtérül, hiszen a folyamatos szellemi leterhelést oldja, ha mozgunk kicsit, felfrissülünk szellemileg, utána újra könnyebb leülni tanulni, koncentráltabban megy, gyorsabban halad. Sőt, a tai chi ebből a szempontból speciális is, mert energiát gyűjt, ezért utána több órán át frissek vagyunk, míg nélküle két órával hamarabb dőlnénk ágyba. Pontosan tudjuk, hogy bármilyen negatívak voltunk edzés előtt, ha erőt veszünk magunkon és elmegyünk tai chizni, utána jobban fogjuk érezni magunkat.

Ha nehéz időszakon megyünk keresztül, muszáj, hogy valami erőt adjon, hogy legyen egy hely, ahol magunkra figyelhetünk, feltöltődhetünk, ezért ilyen időszakokban még sokkal többet kéne gyakorolni, és edzésre menni. Tudjuk. Mégis, az a tapasztalat, hogy az ilyen időszakokban hajlamosak vagyunk félretenni azt, amitől jól érezzük magunkat, mintha a nehézségek csak akkor volnának megoldhatók, ha az ember közben küzd, szomorú, gyenge, ne is merje magát jól érezni, amíg ezeket meg nem oldotta. Ennek ugye pontosan az ellenkezője igaz… Akkor tudjuk a nehéz időszakokat átvészelni és a problémákat könnyebben megoldani, ha közben jól vagyunk, lelkileg erősek tudunk lenni, ha találunk olyan helyet, társaságot, tevékenységet, ami örömöt ad, amiben feltöltődhetünk.

                                                  

                                                 

Amikor úgy gondoljuk, hogy valamely feltétel hiányzik hozzá, például:

-        Az edzés időpontjában épp hazaér a család és vacsorát kell nekik adni. Nem értenék meg, hogy ilyenkor ne legyek otthon velük.

-        Nincs időm rá, sokat kell dolgoznom.

-        Sok időm van, mert nincs munkám, így viszont pénzem sem, hogy másra költsem, mint a napi betevő, és az energiám a munkakeresésre megy el.

-        A párom nem értené meg, hogy elmegyek nélküle a szabadidőmben, és nem vele vagyok. Féltékeny lenne. Stb.

Az a pillanat, amikor minden rendben van, és semmi sem hiányzik ahhoz, hogy elkezdjem amit szeretnék, sosem jön el. Mindig lesz valami, amit még épp meg kéne hozzá oldani. Erre várni nem érdemes. Ha az egyik feltétel teljesül, egy másik akadály érkezik. A tapasztalatom az, hogy ha az ember valamit komolyan vesz, a feltételek valamilyen csodálatos módon apránként összerendeződnek. Segítség érkezik nem várt formákban. Ha valóban komolyan gondolom, hogy akarom ezt, és kitartóan akkor is mindent megteszek, hogy csináljam, mikor úgy néz ki, nem tehetném, a segítség megérkezik. De csak akkor. Ha kitaláltam egy félmegoldást, pl. ha elenged a főnök megyek edzésre, ha nem, akkor nem -, akkor nem jön segítség, hisz találtam valamiféle megoldást. De ha nem érem be félmegoldásokkal, és kitartó vagyok, segítség érkezik. Váratlan bevételi forrás, felszabaduló idő, új barát, aki elkísér, sőt: a családtagok és kollégák rájönnek, hogy az a valami nekem nagyon fontos, és olyan komolyan veszem, ahogy ők azt nem tudnák, elkezdenek tisztelni érte, tiszteletben tartják, majd elfogadják a döntésem. Idővel rájönnek, hogy ha csinálhatom, az nekik is jó, mert a többi napon, amikor velük vagyok, harmonikusabb  vagyok.

Volt egyszer egy lány, huszonéves, csendes, visszahúzódó. Dolgozott egy munkahelyen, ahogy bárki más, örült, hogy van munkája, ahogy bárki más, és túlórázott ha kellett, hogy ki ne rúgják, mint bárki más. Majd rátalált a tai chira. Szerda esténként fél 6-kor elindult a munkahelyéről, hogy odaérjen az edzésre. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy benn kellett maradnia tovább, olyankor benn maradt, és érezte, hogy nagyon fontos lenne neki most edzésen lenni, mert sokat segít, változik, fejlődik általa, vagyis összességében sokkal hasznosabb lenne, mint még egy órát a munkahelyen maradni. Egy szerdai napon aztán fél 6-kor el akart indulni, de szóltak neki, hogy még maradni kéne. Vett egy nagy levegőt, összeszedte a bátorságát és azt mondta: Tegnap benn voltam 7-ig, ha kell, holnap is benn maradok tovább.  Most pedig elmegyek tai chizni. És kiment a szobából. Főnökök és kollégák meglepődtek. A csendes, mindig fegyelmezett kollegina lázad?! Egyáltalán mijcsi az a tajcsi amiért vállalja az ütközést, a munkahelyi vitát, esetleg a kirúgást? Bármi is az, fontos lehet neki! Eltelt pár hónap, és látták rajta a változást.  Egy idő után aztán, szerda este megkérdezték: fél 6 van, nem indulsz? És ő elindult, és sosem hiányzott. Fél év múlva pedig a főnöke eljött edzeni…

A tapasztalataim azt mutatják, akkor lehet a legtöbbször odaérni  az edzésre, ha az ember nem foglalkozik azzal mikor mennyit nem volt ott, mi lesz a jövőben, vagy milyen akadályok állnak az útjában, csupán ennyit: MA  jó lesz, MA sikerül, és megoldom, hogy MA ott legyek. A holnap pedig szépen apránként felépül a MÁkból. 

Tai chi: mozgás és meditáció. Kezdd el most!

Érezted már úgy, hogy lekéstél a sportolásról? Amikor pl. 9 évesen a teniszedző azzal fogadott, hogy ó, már túlkoros vagy, már nem nevelhető belőled jó teniszező? Próbáltál otthon végezhető gyakorlatokat, de azt vetted észre, hogy hiába kezdesz el olyan mozgásformát, ami állítólag jót tesz, ha abbahagyod, mert nem élvezed? Vagy mert olyan hajlékonyságot, vagy olyan erőnlétet igényelt, amitől nagyon távol vagy? Próbáltál eljárni csoportokba, ahol úgy érezted, a többiek mind ügyesebbek, mert fiatalabbak, vagy mert régóta csinálják, vagy mert több idejük van gyakorolni, stb? Úgy érezted, az, hogy minden órán újra és újra meg kell küzdened azzal, hogy megpróbálj jobb lenni, mint azok, akik már jobban tudják -  egy újabb stresszt, kötelezettséget, megfelelési kényszert hozó helyzet, ami nem segít feloldódni a hétköznapi kötelezettségek  után?  Próbáltál meditálni, de az egy újabb ülés volt, az egész napos ülőmunka után, ráadásul lehet, hogy kényelmetlen ülőhelyzetben, s közben a gondolatok folyamatosan a tennivalók körül forogtak, és nem segített kikapcsolódni?

 kép: Pinterest

A tai chi egy olyan mozgásforma, amit bármilyen életkorban el lehet kezdeni, nem igényel sportoló múltat. A mozdulatok lágyak, körkörösek, nincsenek benne olyan hirtelen földre érések, melyek megterhelik az ízületeket, mint az ugráló vagy futó mozgást igénylő sportokban. Ahogyan a természetes járás során a bal kezünk és a jobb lábunk indul előre egyszerre, a tai chi összes mozdulata ilyen keresztirányú, mely összehangolja a jobb és bal agyfélteke működését, így az élet minden területén érezteti hatását rövidesen. A testtudatosság fejlődik, s vele a mozgáskoordináció és az egyensúly is javul.

Több száz év tapasztalata és tudása épült be a gyakorlatokba. Megfigyelték mely mozdulatok segítik a testben az energiaáramlást, jó érzést okozva, egészséges működést hozva létre, rugalmasan, fiatalon tartva a testet. Így a tai chi  gyakorlása hosszú éveken át ad örömet, mert feltölt energiával,  harmonizálja testünk, lelkünk és szellemünk egyensúlyát. Nem kell hozzá semmilyen formaruha, különleges hely, hozzávaló, vagy körülmény, ha kedved szottyan, vagy szükséged van egy kis feltöltődésre, akár hazafelé átsétálva egy parkon is szánhatsz néhány percet a gyakorlásra:

 kép: Pinterest

A testünk mozogni szeret, ezért a statikus, ülő meditációkban rövid idő után a test elzsibbad, elfárad, mozdulni kell 5-10 perc múlva, vagy ha nem, az ember azzal kell, hogy foglalkozzon, hogy merre fáj, vagy hogyan üljön másképp, hogy ne érezzen feszültséget a testrészekben, és ez nem engedi arra figyelni, mi történik belül, a meditáció során. A tai chi  mozgásban végzett meditációs technikája azért zseniális, mert míg lassú, egyenletes, harmonikus mozgást végzünk, a test mozgásigényét kielégítjük, így teljes mértékben jelen tudunk lenni akár hosszabb időn át is a meditációban. Apránként nyitja ki a kapukat befelé önmagunkba,  és ez a felfedező út nagyon izgalmas.

Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki a saját életútján jár, és ott tart éppen, ahol. Olyan ügyes, amilyen, és olyan tempóban tanul, ahogy. Ezért a tai chi foglalkozásainkon nincsen senki a másikkal összemérve, hiszen a másik ember egy másik úton jár, annak is egy másik részén tart, más anatómiával, más életkorban, más célokkal tart épp másfelé. Hogyan is lehetne, mi értelme volna két embert összemérni, vagy egyiktől elvárni azt, amit a másik tud? Míg a tanítványnak kifelé kell figyelni, hogy másoknak megfeleljen, vagy másokat legyőzzön, nem tud befelé figyelni, arra, hogy ő milyen is valójában, és azt hogyan teljesítheti ki. A tanítónak mindenkit a saját útjának következő lépése felé kell segíteni a tai chi eszközével. A keleti bölcsek szerint az Út a cél. És amíg az örömteli és élvezetes, az ember nem a végét várja, hanem minden percét élvezi. Most. 

Gyere, csatlakozz hozzánk Budapesten. Írj egy mailt a részletekért: info@taichi-bp.hu. Várunk szeretettel!