A tai chi története így közel ezer év távlatából sok legendát őriz. Minden bizonnyal Zhang Sangfeng (Csan Sang-feng) nevéhez fűződik a megalapítás, aki taoista pap és spirituális tanító volt, halhatatlanként tisztelik.
A Sung dinasztia idején született, a 11. században, és a Wudang hegységben élt. Ez a leírás maradt ránk róla: "Hét láb magas, darucsontú, szálegyenes tartású ember volt. Az arca kedves szemöldökével és nemes vágású szemével az ősi Holdhoz hasonlított. Lándzsa alakú szakálla télen-nyáron ugyanazon bambuszkalap alól kandikált ki."
Zhang Sanfeng 张三丰 szobra a Wudang hegységben. A fotó Gisling 唐戈 alkotása
A ránk maradt írások szerint épp kedvenc klasszikusainak filozófiai írásait tanulmányozta, mikor arra lett figyelmes, hogy kinn az udvaron egy madár meglátott egy összetekeredett kígyót a fa tövében. Széttárta szárnyait, és azonnal lecsapott rá. A kígyó a madár támadását hajlékony testének körkörös mozgásával próbálta kivédeni, és kicsúszni a karmok közül. Amikor a fejét érte a támadás, a farkával ütött, ha a farkánál támadta a madár, a fejével harapott. Hullámzó testének folyamatos mozgását a madár nehezen bírta követni. Mikor a madár megragadta és felrepült vele, elejtette, de a kígyó nem sérült meg, mert puha, lágy mozdulataival csillapította az esés erejét.
Zhang Sanfeng egyfajta kinyilatkoztatásként élte meg a látottakat, hogy a lágy felülkerekedik a keményen. Elbűvölte a kígyó testének folyamatos, akadályok nélküli mozgása. Ekkor felmerült benne a gondolat, hogy egy olyan harcművészet legyőzhetetlen volna, ahol a harcos lágy körkörös mozgással hárít, és nem izomerővel, hanem az annál finomabb, ám erősebb belső energiával támad. Így született meg a Tai Chi.
A pillanatot egy mozdulat neve is őrzi: Sas és kígyó harca - Ying She Dou Fa: 鹰 蛇 斗 法 , mely a 103 lépéses legyezőforma 50. mozdulata.
Forrás: Havasi András: A TaijiQuan elmélete és filozófiája (Lunarimpex 2004) c. könyve, és előadásai. képek: internet, a 2. kép alkotóját nem ismerem.
