Út az edzésre

                                        

                                       

A leghosszabb út az edzőteremig vezet. Ezt tanítják a Mesterek.

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor hazaértünk végre a munkanap végén, és vissza kéne indulni edzésre. Elfáradtunk nagyon aznap, vagy csak a hangulatunk rossz, valami más probléma miatt. Esik az eső, szakad a hó, nem esik jól kimenni. (Mért nem találták már fel a teleportációt? J )Fáj valamink, vagy csak simán lusták vagyunk.  Aztán a helyzet fokozódik a következő hetekben, mert akkor is könnyebb abba belegondolni, hogy már a múltkor se voltam, lemaradtam, a jövő héten meg -  már most tudom, hogy nem fogok menni, mert -, a munkahelyen értekezlet/záróbuli/csapatépítő tréning/vizsga stb. lesz. Akkor nem megyek ma se…

Pontosan tudjuk pedig, hogy ha rossz a hangulatunk, együtt gyakorolni olyanokkal, akiknek jobb hangulata van, pozitívan hat. Ha valamink fáj, akár testi, akár lelki probléma, a tai chi és a chi kung segít, és otthon egyedül nehéz nekikezdeni. Vizsgaidőszakban a mozgásra fordított idő megtérül, hiszen a folyamatos szellemi leterhelést oldja, ha mozgunk kicsit, felfrissülünk szellemileg, utána újra könnyebb leülni tanulni, koncentráltabban megy, gyorsabban halad. Sőt, a tai chi ebből a szempontból speciális is, mert energiát gyűjt, ezért utána több órán át frissek vagyunk, míg nélküle két órával hamarabb dőlnénk ágyba. Pontosan tudjuk, hogy bármilyen negatívak voltunk edzés előtt, ha erőt veszünk magunkon és elmegyünk tai chizni, utána jobban fogjuk érezni magunkat.

Ha nehéz időszakon megyünk keresztül, muszáj, hogy valami erőt adjon, hogy legyen egy hely, ahol magunkra figyelhetünk, feltöltődhetünk, ezért ilyen időszakokban még sokkal többet kéne gyakorolni, és edzésre menni. Tudjuk. Mégis, az a tapasztalat, hogy az ilyen időszakokban hajlamosak vagyunk félretenni azt, amitől jól érezzük magunkat, mintha a nehézségek csak akkor volnának megoldhatók, ha az ember közben küzd, szomorú, gyenge, ne is merje magát jól érezni, amíg ezeket meg nem oldotta. Ennek ugye pontosan az ellenkezője igaz… Akkor tudjuk a nehéz időszakokat átvészelni és a problémákat könnyebben megoldani, ha közben jól vagyunk, lelkileg erősek tudunk lenni, ha találunk olyan helyet, társaságot, tevékenységet, ami örömöt ad, amiben feltöltődhetünk.

                                                  

                                                 

Amikor úgy gondoljuk, hogy valamely feltétel hiányzik hozzá, például:

-        Az edzés időpontjában épp hazaér a család és vacsorát kell nekik adni. Nem értenék meg, hogy ilyenkor ne legyek otthon velük.

-        Nincs időm rá, sokat kell dolgoznom.

-        Sok időm van, mert nincs munkám, így viszont pénzem sem, hogy másra költsem, mint a napi betevő, és az energiám a munkakeresésre megy el.

-        A párom nem értené meg, hogy elmegyek nélküle a szabadidőmben, és nem vele vagyok. Féltékeny lenne. Stb.

Az a pillanat, amikor minden rendben van, és semmi sem hiányzik ahhoz, hogy elkezdjem amit szeretnék, sosem jön el. Mindig lesz valami, amit még épp meg kéne hozzá oldani. Erre várni nem érdemes. Ha az egyik feltétel teljesül, egy másik akadály érkezik. A tapasztalatom az, hogy ha az ember valamit komolyan vesz, a feltételek valamilyen csodálatos módon apránként összerendeződnek. Segítség érkezik nem várt formákban. Ha valóban komolyan gondolom, hogy akarom ezt, és kitartóan akkor is mindent megteszek, hogy csináljam, mikor úgy néz ki, nem tehetném, a segítség megérkezik. De csak akkor. Ha kitaláltam egy félmegoldást, pl. ha elenged a főnök megyek edzésre, ha nem, akkor nem -, akkor nem jön segítség, hisz találtam valamiféle megoldást. De ha nem érem be félmegoldásokkal, és kitartó vagyok, segítség érkezik. Váratlan bevételi forrás, felszabaduló idő, új barát, aki elkísér, sőt: a családtagok és kollégák rájönnek, hogy az a valami nekem nagyon fontos, és olyan komolyan veszem, ahogy ők azt nem tudnák, elkezdenek tisztelni érte, tiszteletben tartják, majd elfogadják a döntésem. Idővel rájönnek, hogy ha csinálhatom, az nekik is jó, mert a többi napon, amikor velük vagyok, harmonikusabb  vagyok.

Volt egyszer egy lány, huszonéves, csendes, visszahúzódó. Dolgozott egy munkahelyen, ahogy bárki más, örült, hogy van munkája, ahogy bárki más, és túlórázott ha kellett, hogy ki ne rúgják, mint bárki más. Majd rátalált a tai chira. Szerda esténként fél 6-kor elindult a munkahelyéről, hogy odaérjen az edzésre. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy benn kellett maradnia tovább, olyankor benn maradt, és érezte, hogy nagyon fontos lenne neki most edzésen lenni, mert sokat segít, változik, fejlődik általa, vagyis összességében sokkal hasznosabb lenne, mint még egy órát a munkahelyen maradni. Egy szerdai napon aztán fél 6-kor el akart indulni, de szóltak neki, hogy még maradni kéne. Vett egy nagy levegőt, összeszedte a bátorságát és azt mondta: Tegnap benn voltam 7-ig, ha kell, holnap is benn maradok tovább.  Most pedig elmegyek tai chizni. És kiment a szobából. Főnökök és kollégák meglepődtek. A csendes, mindig fegyelmezett kollegina lázad?! Egyáltalán mijcsi az a tajcsi amiért vállalja az ütközést, a munkahelyi vitát, esetleg a kirúgást? Bármi is az, fontos lehet neki! Eltelt pár hónap, és látták rajta a változást.  Egy idő után aztán, szerda este megkérdezték: fél 6 van, nem indulsz? És ő elindult, és sosem hiányzott. Fél év múlva pedig a főnöke eljött edzeni…

A tapasztalataim azt mutatják, akkor lehet a legtöbbször odaérni  az edzésre, ha az ember nem foglalkozik azzal mikor mennyit nem volt ott, mi lesz a jövőben, vagy milyen akadályok állnak az útjában, csupán ennyit: MA  jó lesz, MA sikerül, és megoldom, hogy MA ott legyek. A holnap pedig szépen apránként felépül a MÁkból. 

Tai chi: mozgás és meditáció. Kezdd el most!

Érezted már úgy, hogy lekéstél a sportolásról? Amikor pl. 9 évesen a teniszedző azzal fogadott, hogy ó, már túlkoros vagy, már nem nevelhető belőled jó teniszező? Próbáltál otthon végezhető gyakorlatokat, de azt vetted észre, hogy hiába kezdesz el olyan mozgásformát, ami állítólag jót tesz, ha abbahagyod, mert nem élvezed? Vagy mert olyan hajlékonyságot, vagy olyan erőnlétet igényelt, amitől nagyon távol vagy? Próbáltál eljárni csoportokba, ahol úgy érezted, a többiek mind ügyesebbek, mert fiatalabbak, vagy mert régóta csinálják, vagy mert több idejük van gyakorolni, stb? Úgy érezted, az, hogy minden órán újra és újra meg kell küzdened azzal, hogy megpróbálj jobb lenni, mint azok, akik már jobban tudják -  egy újabb stresszt, kötelezettséget, megfelelési kényszert hozó helyzet, ami nem segít feloldódni a hétköznapi kötelezettségek  után?  Próbáltál meditálni, de az egy újabb ülés volt, az egész napos ülőmunka után, ráadásul lehet, hogy kényelmetlen ülőhelyzetben, s közben a gondolatok folyamatosan a tennivalók körül forogtak, és nem segített kikapcsolódni?

 kép: Pinterest

A tai chi egy olyan mozgásforma, amit bármilyen életkorban el lehet kezdeni, nem igényel sportoló múltat. A mozdulatok lágyak, körkörösek, nincsenek benne olyan hirtelen földre érések, melyek megterhelik az ízületeket, mint az ugráló vagy futó mozgást igénylő sportokban. Ahogyan a természetes járás során a bal kezünk és a jobb lábunk indul előre egyszerre, a tai chi összes mozdulata ilyen keresztirányú, mely összehangolja a jobb és bal agyfélteke működését, így az élet minden területén érezteti hatását rövidesen. A testtudatosság fejlődik, s vele a mozgáskoordináció és az egyensúly is javul.

Több száz év tapasztalata és tudása épült be a gyakorlatokba. Megfigyelték mely mozdulatok segítik a testben az energiaáramlást, jó érzést okozva, egészséges működést hozva létre, rugalmasan, fiatalon tartva a testet. Így a tai chi  gyakorlása hosszú éveken át ad örömet, mert feltölt energiával,  harmonizálja testünk, lelkünk és szellemünk egyensúlyát. Nem kell hozzá semmilyen formaruha, különleges hely, hozzávaló, vagy körülmény, ha kedved szottyan, vagy szükséged van egy kis feltöltődésre, akár hazafelé átsétálva egy parkon is szánhatsz néhány percet a gyakorlásra:

 kép: Pinterest

A testünk mozogni szeret, ezért a statikus, ülő meditációkban rövid idő után a test elzsibbad, elfárad, mozdulni kell 5-10 perc múlva, vagy ha nem, az ember azzal kell, hogy foglalkozzon, hogy merre fáj, vagy hogyan üljön másképp, hogy ne érezzen feszültséget a testrészekben, és ez nem engedi arra figyelni, mi történik belül, a meditáció során. A tai chi  mozgásban végzett meditációs technikája azért zseniális, mert míg lassú, egyenletes, harmonikus mozgást végzünk, a test mozgásigényét kielégítjük, így teljes mértékben jelen tudunk lenni akár hosszabb időn át is a meditációban. Apránként nyitja ki a kapukat befelé önmagunkba,  és ez a felfedező út nagyon izgalmas.

Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki a saját életútján jár, és ott tart éppen, ahol. Olyan ügyes, amilyen, és olyan tempóban tanul, ahogy. Ezért a tai chi foglalkozásainkon nincsen senki a másikkal összemérve, hiszen a másik ember egy másik úton jár, annak is egy másik részén tart, más anatómiával, más életkorban, más célokkal tart épp másfelé. Hogyan is lehetne, mi értelme volna két embert összemérni, vagy egyiktől elvárni azt, amit a másik tud? Míg a tanítványnak kifelé kell figyelni, hogy másoknak megfeleljen, vagy másokat legyőzzön, nem tud befelé figyelni, arra, hogy ő milyen is valójában, és azt hogyan teljesítheti ki. A tanítónak mindenkit a saját útjának következő lépése felé kell segíteni a tai chi eszközével. A keleti bölcsek szerint az Út a cél. És amíg az örömteli és élvezetes, az ember nem a végét várja, hanem minden percét élvezi. Most. 

Gyere, csatlakozz hozzánk Budapesten. Írj egy mailt a részletekért: info@taichi-bp.hu. Várunk szeretettel!