Mondják, aminek meg kell történnie, úgyis megtörténik.
Valóban pontos ez így?
Egy történet jut eszembe az emberről, aki betegen feküdt a
kórházban, és a hozzá érkező orvosnak azt mondta, nem kell őt megműteni, mert
Isten vigyáz rá, és meg fog gyógyulni. Majd másik és harmadik orvos érkezett,
és ajánlott fel különféle gyógymódokat, de a beteg kitartott annál, hogy nincs
szüksége rájuk. Aztán, amikor meghalt, és találkozott Istennel, kérdőre vonta,
hogyhogy nem gyógyult meg, miért nem segített?Isten erre azt válaszolta: A
világ legjobb orvosait küldtem Hozzád segítségül…
kép:pixabay.com
A kérdést legtöbbször így hallom az emberektől: Sors, vagy
szabad akarat? Holott a kettő együtt van jelen: Az Tao működése bennünk, és a
világunkban különféleképpen nyilvánul meg. A világegyetem természeti törvények
alapján működik. Ezek a természeti törvények megszabják a kereteket, melyekben
működhetnek a dolgok, az élőlények, a folyamatok, és a kapcsolatok. De
ezeken a kereteken belül van szabad akaratunk, szabad választásunk.
A karmáról az az elterjedt nézet, hogy büntetést jelent,
hogy ha rosszat tettünk, azt majd visszakapjuk. A karma valójában egy
természeti törvény, maga a szó tettet, cselekedetet jelent. Minden
tettünk okozat, és egyben ok is, mely ismét okozatot generál. Mindegyik, nem
csak a rosszak, a jók is. A karma, mint természeti törvény összevonzza azokat a
lelkeket, akiknek dolguk van egymással, félbehagytak valamit korábban.
Megteremti a körülményeket az újabb találkozáshoz.
Nem kell feltétlenül reinkarnációban gondolkodni, a mostani
életünkben is megfigyelhető a karma működése. Nem egy ilyen példa volt az
életemben, és biztos vagyok benne, hogy mindenki talál hasonlót, ha
visszaemlékszik élete találkozásaira. Ha találkozunk valakivel, érezzük, hogy
dolgunk van-e vele. És ha azután valamiért elmentünk egymás mellett, a karma
„elintézi” az újabb, vagy akár sokadik találkozást. Van, hogy egészen váratlan
és hihetetlen módokon, egészen addig, míg a történetét nem folytatja a két
ember.
És vajon miért is nem folytatják, amit valaha félbehagytak,
ha a karma törvénye megteremtette a folytatás körülményeit, és összehozta újra
a találkozást? Mert mindkettőjüknek van szabad akarata is. Nem csak a
természeti törvény írja meg a történeteinket a sorsunk könyvében. A természeti
törvény adja a kereteket, összehozza a körülményeket, a találkozásokat.
Megesik, hogy mindketten erősen, és megmagyarázhatatlanul érzik, hogy igen,
volna dolguk egymással, de valamelyikük azt valamiért nem akarja épp. Ekkor a
történet nem folytatódik. Az ilyen emberrel a karma újra és újra össze fogja
hozni a találkozást, egészen addig, míg mindketten igent nem mondanak a
folytatásra.
A találkozásaink nem véletlenek. De hogy mit kezdünk a
találkozással, az már rajtunk múlik. Így nem igaz, hogy aminek meg kell történnie,
az úgyis megtörténik. Ha a történet bármely szereplője úgy dönt, hogy: most
nem, akkor nem fog megtörténni. Most nem…
Más szóval, hogy ki kerül be az életünkbe, azt a karma
határozza meg, de hogy kinek engedjük, hogy benne maradjon, azt szabad akarattal
döntjük el.
