Érezted már úgy, hogy
lekéstél a sportolásról? Amikor pl. 9 évesen a teniszedző azzal fogadott, hogy
ó, már túlkoros vagy, már nem nevelhető belőled jó teniszező? Próbáltál otthon
végezhető gyakorlatokat, de azt vetted észre, hogy hiába kezdesz el olyan
mozgásformát, ami állítólag jót tesz, ha abbahagyod, mert nem élvezed? Vagy mert
olyan hajlékonyságot, vagy olyan erőnlétet igényelt, amitől nagyon távol vagy?
Próbáltál eljárni csoportokba, ahol úgy érezted, a többiek mind ügyesebbek,
mert fiatalabbak, vagy mert régóta csinálják, vagy mert több idejük van
gyakorolni, stb? Úgy érezted, az, hogy minden órán újra és újra meg kell
küzdened azzal, hogy megpróbálj jobb lenni, mint azok, akik már jobban tudják -
egy újabb stresszt, kötelezettséget,
megfelelési kényszert hozó helyzet, ami nem segít feloldódni a hétköznapi
kötelezettségek után? Próbáltál meditálni, de az egy újabb ülés
volt, az egész napos ülőmunka után, ráadásul lehet, hogy kényelmetlen ülőhelyzetben, s közben a gondolatok
folyamatosan a tennivalók körül forogtak, és nem segített kikapcsolódni?
kép: Pinterest
A tai chi egy olyan mozgásforma, amit bármilyen életkorban
el lehet kezdeni, nem igényel sportoló múltat. A mozdulatok lágyak, körkörösek,
nincsenek benne olyan hirtelen földre érések, melyek megterhelik az ízületeket,
mint az ugráló vagy futó mozgást igénylő sportokban. Ahogyan a természetes
járás során a bal kezünk és a jobb lábunk indul előre egyszerre, a tai chi
összes mozdulata ilyen keresztirányú, mely összehangolja a jobb és bal
agyfélteke működését, így az élet minden területén érezteti hatását rövidesen. A
testtudatosság fejlődik, s vele a mozgáskoordináció és az egyensúly is javul.
Több száz év tapasztalata és tudása épült be a gyakorlatokba.
Megfigyelték mely mozdulatok segítik a testben az energiaáramlást, jó érzést
okozva, egészséges működést hozva létre, rugalmasan, fiatalon tartva a testet.
Így a tai chi gyakorlása hosszú éveken
át ad örömet, mert feltölt energiával,
harmonizálja testünk, lelkünk és szellemünk egyensúlyát. Nem kell hozzá semmilyen formaruha, különleges hely, hozzávaló, vagy körülmény, ha kedved szottyan, vagy szükséged van egy kis feltöltődésre, akár hazafelé átsétálva egy parkon is szánhatsz néhány percet a gyakorlásra:
kép: Pinterest
A testünk mozogni szeret, ezért a statikus, ülő
meditációkban rövid idő után a test elzsibbad, elfárad, mozdulni kell 5-10 perc
múlva, vagy ha nem, az ember azzal kell, hogy foglalkozzon, hogy merre fáj,
vagy hogyan üljön másképp, hogy ne érezzen feszültséget a testrészekben, és ez
nem engedi arra figyelni, mi történik belül, a meditáció során. A tai chi mozgásban végzett meditációs technikája azért
zseniális, mert míg lassú, egyenletes, harmonikus mozgást végzünk, a test
mozgásigényét kielégítjük, így teljes mértékben jelen tudunk lenni akár
hosszabb időn át is a meditációban. Apránként nyitja ki a kapukat befelé
önmagunkba, és ez a felfedező út nagyon
izgalmas.
Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki a saját életútján
jár, és ott tart éppen, ahol. Olyan ügyes, amilyen, és olyan tempóban tanul,
ahogy. Ezért a tai chi foglalkozásainkon nincsen senki a másikkal összemérve,
hiszen a másik ember egy másik úton jár, annak is egy másik részén tart, más anatómiával, más életkorban,
más célokkal tart épp másfelé. Hogyan is lehetne, mi értelme volna két embert
összemérni, vagy egyiktől elvárni azt, amit a másik tud? Míg a
tanítványnak kifelé kell figyelni, hogy másoknak megfeleljen, vagy másokat
legyőzzön, nem tud befelé figyelni, arra, hogy ő milyen is valójában, és azt
hogyan teljesítheti ki. A tanítónak mindenkit a saját útjának következő lépése felé kell segíteni a tai chi eszközével. A keleti bölcsek szerint az Út a cél. És amíg az
örömteli és élvezetes, az ember nem a végét várja, hanem minden percét élvezi.
Most.
Gyere, csatlakozz hozzánk Budapesten. Írj egy mailt a részletekért: info@taichi-bp.hu. Várunk szeretettel!
