Itt nyugaton azt tanultuk, hogy tedd, urald, dolgozz keményen,
máshogy nincs eredmény. Eredmények nélkül pedig nem lehetsz boldog. Az
eredményektől vagyunk boldogok?
Ha az ember követi ezt a tanítást, gyakorlatilag mindig
készül valamire. A jövőre készülünk egész életünkben, ahelyett, hogy élnénk a
jelenben: Azt mondjuk oké, ez egy négy éves mérnökképző, valahogy kibírom
addig, tanulok, ami szükségszerű rossz, de kell a papírhoz, aztán boldog
leszek, mert mérnök lettem tőle. Azt mondjuk, oké, most van ez a 9 hónap, aztán
boldog leszek ha megszületett a gyerekem. Azt mondjuk oké, most épül a házunk,
azt kibírjuk valahogy, és majd boldogok leszünk utána. Majd ha végre
levizsgáztam, majd ha találok valakit aki szeret, majd ha lesz lehetőségem
elutazni, majd ha nagyobb lesz a gyerek, majd ha… majd ha… majd akkor boldog
leszek
És boldogok leszünk? Mikor vagyunk boldogok? Másodpercekre?
Sikerült a vizsga, hurrá, de mért lett hármas. Elkészült a ház, hurrá, de most
adósságom van miatta. Összespóroltam a pénzt egy szép autóra, megvettem, hurrá,
de most félni kell, hogy ellopják, összetörik. A Yin és Yang sosem jönnek az
életbe egyedül. Hozzák a másikat is magukkal. És igen, van egy boldog perc, ami
után azonnal új cél születik, amit az új helyzet hoz. Ha a cél a fontos, ahogy
nekünk tanították, sose leszünk boldogok, mert sosem a folyamatra figyelünk, és
nem azt élvezzük, mert csak a célt
látjuk, ami nincs jelen. A cél hiánya van
jelen! A hiánytól pedig szenvedünk.
Türelmetlenek vagyunk, hogy végre elérjünk az épp aktuális
célhoz. Próbálunk türelmesnek lenni. De
hogy tudsz türelmesebb lenni? Mondod magadnak, hogy: „Legyél türelmes, a
dolgokhoz kell idő, már megint türelmetlen vagy.” És türelmes leszel ettől? Ugye
nem…
Türelem ahhoz kell, hogy ki tudjuk várni, hogy ami nincs
jelen, ami hiányzik, elérjen minket. Egy bölcs ember azt írta valahol, hogy: „A
boldogság a hiányérzet hiánya” Hm… Nincs
szükség türelemre, ha nem a jövőben elérendő, és most hiányzó céllal
foglalkozom, hanem a jelennel. Ha élvezem azt, amit most ad az élet, akkor nem
várom, hogy ennek a szakasznak vége legyen. Ha nem azzal foglalkozom, hogy
mikor lesz már így és így, hanem azzal, hogy mi jó benne, ahogy most van, fel
se merül, mi az a türelem.
