Türelem...

Itt nyugaton azt tanultuk, hogy tedd, urald, dolgozz keményen, máshogy nincs eredmény. Eredmények nélkül pedig nem lehetsz boldog. Az eredményektől vagyunk boldogok?

Ha az ember követi ezt a tanítást, gyakorlatilag mindig készül valamire. A jövőre készülünk egész életünkben, ahelyett, hogy élnénk a jelenben: Azt mondjuk oké, ez egy négy éves mérnökképző, valahogy kibírom addig, tanulok, ami szükségszerű rossz, de kell a papírhoz, aztán boldog leszek, mert mérnök lettem tőle. Azt mondjuk, oké, most van ez a 9 hónap, aztán boldog leszek ha megszületett a gyerekem. Azt mondjuk oké, most épül a házunk, azt kibírjuk valahogy, és majd boldogok leszünk utána. Majd ha végre levizsgáztam, majd ha találok valakit aki szeret, majd ha lesz lehetőségem elutazni, majd ha nagyobb lesz a gyerek, majd ha… majd ha… majd akkor boldog leszek

És boldogok leszünk? Mikor vagyunk boldogok? Másodpercekre? Sikerült a vizsga, hurrá, de mért lett hármas. Elkészült a ház, hurrá, de most adósságom van miatta. Összespóroltam a pénzt egy szép autóra, megvettem, hurrá, de most félni kell, hogy ellopják, összetörik. A Yin és Yang sosem jönnek az életbe egyedül. Hozzák a másikat is magukkal. És igen, van egy boldog perc, ami után azonnal új cél születik, amit az új helyzet hoz. Ha a cél a fontos, ahogy nekünk tanították, sose leszünk boldogok, mert sosem a folyamatra figyelünk, és nem azt élvezzük, mert csak a  célt látjuk, ami nincs jelen. A cél hiánya van jelen!   A hiánytól pedig szenvedünk.

Türelmetlenek vagyunk, hogy végre elérjünk az épp aktuális célhoz. Próbálunk türelmesnek lenni.  De hogy tudsz türelmesebb lenni? Mondod magadnak, hogy: „Legyél türelmes, a dolgokhoz kell idő, már megint türelmetlen vagy.” És türelmes leszel ettől? Ugye nem…

Türelem ahhoz kell, hogy ki tudjuk várni, hogy ami nincs jelen, ami hiányzik, elérjen minket. Egy bölcs ember azt írta valahol, hogy: „A boldogság a hiányérzet hiánya”  Hm… Nincs szükség türelemre, ha nem a jövőben elérendő, és most hiányzó céllal foglalkozom, hanem a jelennel. Ha élvezem azt, amit most ad az élet, akkor nem várom, hogy ennek a szakasznak vége legyen. Ha nem azzal foglalkozom, hogy mikor lesz már így és így, hanem azzal, hogy mi jó benne, ahogy most van, fel se merül, mi az a türelem.