Tai chi legyező

A harci legyező a tai chi legfiatalabb fegyvere, bár a többi, ezek szerint régebbi formánkban is őrzik a nevek, mint pl. „legyezőnyitás” a 48-as és a 108-as formában, vagy „vaslegyező” a szablyaformában. 

A harci legyező eredetileg fémlapokra feszített anyag volt, de volt olyan is, hogy maguk a lapocskák háromszög alakúak voltak, és ahogy kinyitották, a legyező gyakorlatilag egy fémpajzzsá alakult. A fémlapocskák élesek, és hegyesek voltak, így a legyező, amit addig hétköznapi eszközként használtak, titkos fegyverré válhatott. Kéznél, sőt kézben volt eleve, így ha kellett, azonnal lehetett használni fegyverként.

Tudott szúrni és vágni, mint a kard, ütni, mint a bot, és természetesen védeni is, speciális módon, hiszen a nyitott legyező pajzsként szolgálhat, forgatásával pedig akár az érkező köveket vagy nyílvesszőket is el lehet söpörni. Lapjai közé kis tüskéket rejtettek, melyek az első nyitással kirepültek belőle. 

                                               

                                          A kép alkotóját nem ismerem

A legyező fegyveres harcmodor arra a logikára épül, hogy a forgó testet nehezebb eltalálni, a találatok (ököllel, kővel, bottal) könnyebben lecsúsznak róla, ezért szereti alkalmazni a fordulásokat, forgásokat, és az eszköz forgatását is. Ez sok izgalmas, és élvezetes mozdulatot eredményez.

Mivel a legyező a legrövidebb fegyver, könnyebben megszokható vele az eszközhasználat, ám jobban ügyesíti a kezet, mert nem csak tartani és forgatni kell, mint a többi fegyvert, hanem nyitni, csukni is. Létezik két kézben tartott két legyezővel végzett formagyakorlat is.

Zöld sárkány bemegy a vízbe - Zöld sárkány előbukkan a vízből

Süsünek nem kellett volna szégyenkeznie, ha Kínában született volna :) Ott a sárkányoknak egy fejük van, és nem gonoszak, sőt, volt idő, mikor istenekként tisztelték őket. Általában a jó, a béke, a bőség szimbólumai.  A mitológiai sárkány külseje különböző lényekből tevődik össze. A feje a tevétől, a szarva a szarvastól, a nyaka a kígyótól, a füle a bikától, a karmai a sastól, a lábai a tigristől származnak, a teste pedig pikkelyes, akár a halnak. A szemei mint a démoné, belül pedig „olyan, mint a teknős” ami hosszú életre utal. A sárkány a kínai asztrológiában is jelen van, április hónap tartozik hozzá a mi naptárunk szerint.

Többféle sárkány létezik a kínai mitológiában, a zöld sárkány a kelet, és a jó szerencse sárkánya. A zöld szín a tavaszt jelképezi, ami a  Fa Elem színe és évszaka, ahogy a keleti irány is ide tartozik. Ha a hagyomány szerint arccal dél felé kezdjük el végezni a formagyakorlatokat, a zöld sárkány mozdulatok lépései éppen kelet felé tartanak. 

Zöld sárkány bemegy a vízbe a 103 lépéses legyezőforma  16. lépése. Jiao Long Ru Shui -  蛟 龙 入 水. Fentről lefelé irányuló mozdulat, melyből lassan állunk fel, mintha a fejét emelné csak ki a víz fölé. A test csavarodik, a csukott legyező szúr boka magasságban, majd egy fordulással felállunk és a többi mozdulattal ellentétben, itt  lassan, hangtalanul nyitjuk ki a legyezőt.

Zöld sárkány előbukkan a vízből a 36 lépéses kard formagyakorlat 7. mozdulata. Qing Long  Chu Shui –  青 龙 出 水. Csavarodva fordulunk kelet felé, egy hosszú lépéssel, és egy hirtelen mozdulattal felemelkedünk. A kard egyenesen szúr mellkas magasságban.

Forrás: Mesterek által tartott  foglalkozások, Havasi András – A nagy Tai chi chuan könyv, és Tokaji Zsolt – Kínai jelképtár. Kép: LynnMagdalenCollage 

A Tai chi (Taiji) születésének legendája

A tai chi története így közel ezer év távlatából sok legendát őriz. Minden bizonnyal Zhang Sangfeng (Csan Sang-feng) nevéhez fűződik a megalapítás, aki taoista pap és spirituális tanító volt, halhatatlanként tisztelik.
A Sung dinasztia idején született, a 11. században, és a Wudang hegységben élt. Ez a leírás maradt ránk róla: "Hét láb magas, darucsontú, szálegyenes tartású ember volt. Az arca kedves szemöldökével és nemes vágású szemével az ősi Holdhoz hasonlított. Lándzsa alakú szakálla télen-nyáron ugyanazon bambuszkalap alól kandikált ki."

 Zhang Sanfeng 张三丰 szobra a Wudang hegységben. A fotó Gisling 唐戈 alkotása

A ránk maradt írások szerint épp kedvenc klasszikusainak filozófiai írásait tanulmányozta, mikor arra lett figyelmes, hogy kinn az udvaron egy madár meglátott egy összetekeredett kígyót a fa tövében. Széttárta szárnyait, és azonnal lecsapott rá. A kígyó a madár támadását hajlékony testének körkörös mozgásával próbálta kivédeni, és kicsúszni a karmok közül. Amikor a fejét érte a támadás, a farkával ütött, ha a farkánál támadta a madár, a fejével harapott. Hullámzó testének folyamatos mozgását a madár nehezen bírta követni. Mikor a madár megragadta és felrepült vele, elejtette, de a kígyó nem sérült meg, mert puha, lágy mozdulataival csillapította az esés erejét.

Zhang Sanfeng egyfajta kinyilatkoztatásként élte meg a látottakat, hogy a lágy felülkerekedik a keményen. Elbűvölte a kígyó testének folyamatos, akadályok nélküli mozgása. Ekkor felmerült benne a gondolat, hogy egy olyan harcművészet legyőzhetetlen volna, ahol a harcos lágy körkörös mozgással hárít, és nem izomerővel, hanem az annál finomabb, ám erősebb belső energiával támad. Így született meg a Tai Chi.

A pillanatot egy mozdulat neve is őrzi: Sas és kígyó harca  - Ying She Dou Fa: 鹰 蛇 斗 法 ,  mely a 103 lépéses legyezőforma 50. mozdulata.

Forrás: Havasi András: A TaijiQuan elmélete és filozófiája (Lunarimpex 2004) c. könyve, és előadásai. képek: internet, a 2. kép alkotóját nem ismerem.