A harci legyező a tai chi legfiatalabb fegyvere,
bár a többi, ezek szerint régebbi formánkban is őrzik a nevek, mint pl.
„legyezőnyitás” a 48-as és a 108-as formában, vagy „vaslegyező” a
szablyaformában.
A harci legyező eredetileg fémlapokra feszített anyag volt,
de volt olyan is, hogy maguk a lapocskák háromszög alakúak voltak, és ahogy
kinyitották, a legyező gyakorlatilag egy fémpajzzsá alakult. A fémlapocskák
élesek, és hegyesek voltak, így a legyező, amit addig hétköznapi eszközként
használtak, titkos fegyverré válhatott. Kéznél, sőt kézben volt eleve, így ha
kellett, azonnal lehetett használni fegyverként.
Tudott szúrni és vágni, mint a
kard, ütni, mint a bot, és természetesen védeni is, speciális módon, hiszen a
nyitott legyező pajzsként szolgálhat, forgatásával pedig akár az érkező köveket
vagy nyílvesszőket is el lehet söpörni. Lapjai közé kis tüskéket rejtettek,
melyek az első nyitással kirepültek belőle.
A kép alkotóját nem ismerem
A legyező fegyveres harcmodor arra
a logikára épül, hogy a forgó testet nehezebb eltalálni, a találatok (ököllel,
kővel, bottal) könnyebben lecsúsznak róla, ezért szereti alkalmazni a
fordulásokat, forgásokat, és az eszköz forgatását is. Ez sok izgalmas, és
élvezetes mozdulatot eredményez.
Mivel a legyező a legrövidebb fegyver, könnyebben megszokható vele az eszközhasználat, ám jobban ügyesíti a kezet, mert nem csak tartani és forgatni kell, mint a többi fegyvert, hanem nyitni, csukni is. Létezik két kézben tartott két legyezővel végzett formagyakorlat is.
Mivel a legyező a legrövidebb fegyver, könnyebben megszokható vele az eszközhasználat, ám jobban ügyesíti a kezet, mert nem csak tartani és forgatni kell, mint a többi fegyvert, hanem nyitni, csukni is. Létezik két kézben tartott két legyezővel végzett formagyakorlat is.